A mai nap a Spar napja. Nem elég, hogy szerződtették reklámembernek a literszámra zsírszegény tejfölt vásároló Simicska Lajost, megnyílt a nagy érdeklődéssel várt, felújított Spar is a Mammut 1 földszintjén. És a nagy érdeklődéssel várt ezúttal nem üres zsurnalizmus!
Röhejes ugyanis, de a belső kerületek egyik legnagyobb bevásárlóközpontjában nincs normális szupermarket évek óta. A rossz emlékű Match tényleg annyira rossz volt, hogy nehéz szavakba önteni: mind a kínálatot, mind a kiszolgáló személyzetet érte kritika bőven egy erre szakosodott Facebook-oldalon. Én akkor fogadtam meg, hogy nem megyek oda többet, amikor már nem először ütöttek be egy-egy tételt többször is a pénztárosok.
Amikor jött a Spar, óvatos optimizmussal fogadtam a hírt, hiszen egy Spar lehet sátáni és mennyei is, erre a legjobb példa az Erzsébet körút, ahol egymással szemben is lehet találni példát a két végletre. A belváros felőli oldalán egy igazi, Kádár-korból ott ragadt komcsispar várja a vásárlókat, addig a vele szemben, a Madách Színház mellett üzemelő Spar – ahogy egy kedves barátom fogalmazott – már maga az NSZK.
De annyira nem voltam elégedett: titkon reménykedtem benne, hogy valami olyasmi nyílik a Mammutban is, mint az Allée pinceszintjén található Interspar, de tévednem kellett. Egy kicsi javulás volt ugyan, de nagyjából annyi, mint – hogy az országos analógiánál maradjunk – az NDK lehetett a rendkívüli állapot és jegyrendszer sújtotta Lengyelországhoz képest. Első alkalommal gyanútlanul beugrottam munka után vásárolni – az egész műveletre maximum negyedórát szántam, ehhez képest csak a sorbanállás túlzás nélkül fél óra volt. Második alkalom sokáig nem volt utána.
Végül az idén nyáron bezárták a boltot, hogy átalakítsák, és ideiglenesen létrehoztak egy Spart egy nyomasztó és szűk garázsban, ahonnét fél perc után olyan gyorsan menekültem ki, mintha üldöznének. Ennyi megpróbáltatás után pont ideje volt, hogy végre valami értékelhetővel álljanak elő az illetékesek – azért elég kellemetlen, hogy a környék messze legjobb élelmiszerüzlete egy CBA, nem igaz? (A Déli CBA-ra gondolok egyébként.)
Bár a nyitás napja mindenütt pokol, mégis bemerészkedtem délelőtt a "legkorszerűbb technikai megoldásokat, teljesen egyedi kialakítást és saját meleg konyhás étteremet" ígérő új szupermarketbe. Ahogy arra számítani is lehetett, őrült nagy tömeg, azon belül rengeteg nyugdíjas fogadott, akik nem hagyták, hogy tátott szájjal bámuljak, hanem ingerülten úgy csináltak, mintha mindig is ide jártak volna vásárolni.
Mondani sem kell, hogy teljesen átalakult az egész bolt, a zöldségeket és a húsospultot leszámítva semmi sincs ott, ahol korábban: bevitték középre a csemegepultokat, hátulról az előtérbe száműzték az értelmetlen melegkonyhás pultot, és ha jól látom, az árukínálat is prémiumsparos (sőt, rágyúrtak a nem élelmiszer-részlegre is, a régi Sparban nem emlékszem pl. legóra). Miután azonban körbejártam a boltot, mindenütt egyre hosszabb sorokba ütköztem, és végül annyira elegem lett az egész tömegnyomorból, hogy módosítottam a tervemet, és kijöttem üres kosárral, majd vásárolok délután a CBA-ban.
Kifelé azonban megláttam a lényeget: az addigi statikusan hosszú sorok nem egy darab kasszához állnak, mint régen, hanem mindegyik sorban egymás mellett négy pénztár is van, vagyis még egy példa az örvendetesen terjedő, ún. brit típusú sorbanállásra. Úgyhogy pár nap múlva, ha lefut ez a kezdeti őrület, akár még az is lehet, hogy – őrültségnek hangzik, tudom, de – érdemes lesz élelmiszert vásárolni a Mammutban.