Szimpla irigység lenne, hogy az ember zsebében kinyílik a bicska? Szerintem nem a rongyrázás a legrosszabb a cég uszodát formázó kivagyi főhadiszállásában. Bámulok, mint kezdő google-os a gőzfüdőben.
Szimpla irigység lenne, hogy az ember zsebében kinyílik a bicska? Szerintem nem a rongyrázás a legrosszabb a cég uszodát formázó kivagyi főhadiszállásában. Bámulok, mint kezdő google-os a gőzfüdőben.
A világ egyik legismertebb cégének magyar főhadiszállásán gőzfürdőben és pólómedencében tartják majd a mitingeket, szaunában alkotnak, strandon sziesztáznak.
Az biztos, hogy amint elterjedt a Behance Google-irodában készült képes cikkének a linkje, magasra csaptak a felhasználók indulatai. Az ilyesmit 100-ból 99-szer elégedetten hátradőlve szoktam figyelni a partvonalról, de most az éreztem, hogy az én kezem is ökölbe szorul.
Csakhogy én nem vagyok irigy a Google-alkalmazottakra, pedig az irodafikázás népszerű műfajának szinte mindig az irigység a hajtóereje. Menő amerikai cégnél dolgozom, ráadásul nemsokára új székházba költözünk, napota ezerszer használom a Google termékeit, általában eredményesen, szóval tényleg nincs bennem semmi negatív érzés. Ráadásul meglehet, hogy sosem fogok járni ezen a helyen. Mégis irtóra felidegesített, már a képek alapján.
De tényleg, miért idéztem magamban kapásból a nagypapám kedvenc mondását, miszerint: "kiöltözött, mint Szaros Pista Jézus neve napján"?
A Google-nak céges szokása, hogy a helyi központjait egy-egy, az adott városra utaló kulcsszó alapján dizájnoltatja meg, ami nálunk a "fürdő" volt.
És mivel Budapesten vannak uszodák, gőzfürdők, és népszerű a vízilabda, a tervezők mindezt egybegyúrták, hogy a Google szegény – vagy tök elégededett – alkalmazottainak nap mint egy egy poénos témaparkba kelljen bejárniuk iroda helyett.
Sok felhasználót az idegesít a képekben, hogy a cég láthatólag letojja, mi a jó az alkalmazottainak, csak hogy egy magazinokban elsüthető poénos irodája lehessen. Nekem is azt súgja valami, hogy nem a dolgozó tömegek követelték, hogy "hadd vonulhassak el egy szaunába, ha nyugiban akarok dolgozni", és nem a munkatársak sztrájkja után adta be a cég a derekát a humoros eredményjelző ügyében. Mégsem pusztán ez hergelt föl a látványban.
Ha jól belegondolok, talán az egészből sugárzó hazugság. Vagy ez talán erős kifejezés, lehet, hogy a "PR-ízű bullshit" pontosabb lenne. Ezek a terek azt üzenik, hogy "ilyen kreatív környezetben jobb dolgozni, és a termék is kreatívabb lesz". Márpedig mindenki, aki dolgozott már bárhol kreatív munkakörben, jól tudja, hogy ez nem igaz. Az ilyen terek kizárólag a cégtulajdonosnak és a tervezőnek fontosak, mert kiválóan igazolható az elköltött összeg, a fotók meg jól mutatnak majd a tervezőiroda weboldalán.
Egy iroda-munkahely szerintem alapvetően attól jó, ha fejenként jut elég légköbméter és oxigénmolekula, és a térszervezés annyira ergonómikus, hogy könnyen elérjem azokat, akikkel együtt kelll működnöm. Persze nem árt, ha mindez jól is néz ki, de sok embert például kifejezetten zavar, ha vizuálisan túl erőteljes környezetben kell teljesítenie. A tapasztalataim szerint a sivár, igénytelen környezet – ha a mérete és a térszervezése egyébként megfelelő – tökéletes munkahely lehet, és még soha nem ismertem olyan embert, akinek ez okozott volna problémát. A túldizájnolás viszont képes kicsinálni a látványra érzékenyeket.
Én speciel bárhol tudok dolgozni, ha elszórhatok magam körül egy kis rohadó szemetet, szóval ebben a figurázós Google-irodában is ellennék. De most rá is jöttem, mi piszkál benne igazán. Hogy az egész olyan, mint azok az emberek, akik irtó büszkén óriásiakat hahotáznak a saját béna poénjukon.
Na eddig tartott a fotel – vagyis közepes árfekvésű irodaszék – okoskodás a részemről. Ha Google-dolgozó vagy, írd meg kommentben a frankót, vagyis hogy a valóságban milyen dolog nap mint nap egy ilyen kicsicsázott helyen melózni.