Mi történne, ha a Föld lakosságának két százaléka egyik pillanatról a másikra, magyarázat nélkül eltűnne? Tom Perrotta könyvben megírta, a Lostot is jegyző Damon Lindelof pedig sorozatot forgatott A hátrahagyottakból, mely vasárnap indul, és amelyből az első rész alapján még bármi lehet.
Rögtön azzal kell kezdenem, hogy egyetlen részt sem láttam a Lostból: annak idején kimaradt, később meg azért nem pótoltam, mert mindenkitől azt hallottam, hogy milyen jól indult, és mekkora baromság lett belőle később. Igaz, az egy Trabantba elférő szerkesztőségünk többi tagjánál még mindig több sorozatot nézek (hogy mást ne mondjak, ők se nézték a Lostot), és megvan az az előnyöm, hogy a rendkívül megosztó Lindelof munkásságával kapcsolatban semmilyen prekoncepcióm nincs.
Most ráadásul egy meglévő könyv alapján kellett dolgoznia, tehát olyan nagyon el sem szállhat az agya neki, bár azért az első részben utalt rá egy-két jel, hogy benne van a Hátrahagyottakban egy nagyon spirituális útra tévedő, kérdőjeleket hagyó befejezés is.
A sorozat nem az eltűnés okaira keres magyarázatot (nem is ígér olyasmit, hogy megtalálja), hanem a többiekkel foglalkozik, akik itt maradtak a Földön. Nekik pedig nem könnyű. Az eltűnés megmagyarázhatatlansága bőven elég ahhoz, hogy ne élhessék tovább az életüket úgy, ahogy azelőtt. Mi a garancia arra, hogy nem fordul megint elő? Minek így tervezni bármit is? És főleg, miben lehet még hinni, amikor nyilvánvaló, hogy valaki szórakozik velük?
Így aztán a Mapleton nevű, fiktív amerikai kisváros élete sem a megszokott kerékvágásban halad: több, furcsa szekta tűnik föl (az egyik egy karizmatikus vezetőről szól, a másik pedig fehérbe öltözött, némaságot fogadó, láncdohányos tagokról), az utcákat elvadult kutyák tartják rettegésben, a tinik pedig a mostani tiniknél is sokkal dekadensebbek és nihilistábbak. Bár ha belegondolunk, hogy Magyarországról is egy Miskolc nagyságú város lakosságának megfelelő ember tűnne el egyik pillanatról a másikra, ennél még durvább szétesés se lenne elképzelhetetlen. Az emberiség azonban egyelőre még nem hajlandó kapitulálni.
A történtek hétköznapi emberekre gyakorolt hatását elsősorban a főszereplő rendőrfőnök (Justin Theroux) családján láthatjuk, de elég sok egyéb szál is elindult az első részben, és ezeket nem mindig sikerült ugyanolyan izgalmasan ábrázolni. Igaz, később feltehetően mindnek meg lesz a maga szerepe. Mert izgalmak is vannak ugyan, de az igazi főszereplő az egész filmet megülő baljós atmoszféra, ami az előzmények ismeretében érthető, viszont a nézők egy részét komoly próbatétel elé fogja állítani. Néha a zenével együtt pedig át is lépi személyes ellenségem, a pátosz határait a sorozat – reméljük, ebből azért nem lesz rendszer, mert egyébként engem elkapott a hangulat.
Általában nem a kedvenceim a természetfelettivel és misztikummal borzongató filmek, de A hátrahagyottak első része be tudott húzni, pedig nem az a kimondottan pörgős tempójú sorozat az első rész alapján. Így is van benne rengeteg flashback, melyek csak sejtetik a megoldandó rejtélyeket, vannak jó színészek (Theroux-n kívül Liv Tyler, Ann Dowd, Amy Brenneman), és ha az alkotók nem szállnak el nagyon, akkor tényleg érdemes lesz nézni.
(A sorozat első részét az HBO-n lehet majd látni, hétfőn este 10 órakor.)