Spórolni kellett a bérköltségeken, az elküldöttek meg sokat kerestek – magyarázza Dezső Tamás az ELTE Bölcsészkarának dékánja 21 oktató, köztük Nádasdy Ádám kirúgását. Nádasdy Ádámot spórolásra hivatkozva kirúgni az ország legelitebb bölcsészkaráról olyan, mintha Xavit vagy Iniestát bocsátaná el ilyen indokolással a Barcelona. Évekig hallgattam mindenféle óráit angol szakon, és bár nem jártam a világ egyetlen más egyetemére se, biztos vagyok benne, hogy ennél szórakoztatóbban és magával ragadóbban sehol sem tanítanak. Mintha MTK-meccs lett volna, úgy vártam az amúgy gyűlöletes angol lingvisztika előadásokat még akkor is, ha a különösen visszataszító Great Vowel Shiftről volt szó, csak mert Nádasdy tartotta. (A Great Vowel Shift azt a nagy hatású változást jelentette a középkorban, amikor az angol nyelv írott és beszélt változata közötti viszony a megmagyarázhatatlanból az érthetelenbe fordult, miközben egy rakás, csak nyelvészattanárok által ismert fonetikai jelet lecseréltek egy rakás másikra, puszta szívatásból.)
Egy Nádasdy tehetségével és népszerűségével bíró professzort, aki még híres költő és ismert multifunkciós színpadi előadó is, anyagi helyzettől teljesen függetlenül, egy normális egyetem nemhogy kirúg, hanem kirakatba tesz és reklámemberként használ. Egy olyan tanárt, aki a magyar egyetemi közeg ősi szokásaival szakítva felkészült, jól tudja, miről beszél, és azt elő is képes adni, csalinak kéne használni naiv diákok becserkészéséhez, nem pedig költségcsökkentésre használni. Ha tényleg olyan súlyos a helyzet, akkor nemhogy vele kéne kezdeni, hanem neki kéne lennie az utolsónak a listán, mielőtt a portást is szélnek eresztik.
A listaíró HÖK-ös pöcsfejűeknél igazából sokkal ijesztőbb Dezső Tamás dékán, aki mentegetőzve ugyan, de képes számszaki indoklással felvezetni azt, ami eléggé úgy néz ki, mint valami politikailag motivált tisztogatás. Nem mintha népszavista összeesküvéselmélet-hívő lennék, sőt, de más racionális indokot egyszerűen nen lehet elképzelni egy ilyen önkiherélés esetében. Nádasdy pedig száz évig írt a Narancsba, a budapesti urbánus-liberális kultúrkör sztárja, úgyhogy célpontnak ideális. Annál cikibbet meg, mint hogy a senki által nem ismert fonetikai jelekről is csak politikailag megfelelő emberek adhassanak elő, nem lehet elképzelni. Hazugság lenne azt mondani, hogy ennél az MSZMP is kulturáltabban kezelte az egyetemeket, de a verseny váratlanul szoros lett.
(Mindezek a 21 kirúgott közül valószínűleg nemcsak Nádasdy Ádámra igazak, de én őt ismerem közülük, azért írtam csak róla.)