Ő Dante, a Fővárosi Állatkert leopárdkölyke és most ő is elrabolja a szíved, mint általában minden kisállat, amit ott bemutatnak.
Macskásként tényleg olyan leopárdokat nézni, mint Wartburg-tulajdonosként a matt Bentleyt, csak azzal a különbséggel, hogy a matt Bentley hamarabb nézne egy darab húsnak és tépne szét egy szempillantás alatt. Addig viszont irtó menő lenne vele járni állatorvoshoz, talán meg is sétáltatnám a Déli környékén.
Dante egyébként már lassan két hónapos, de csak most mutatták meg a sajtónak. Cezir és Nadi kölyke, az előbbi Csehországból, az utóbbi Franciaországból érkezett Budapestre.
És most a tudományos részletek a leopárdokról:
A perzsa leopárd (Panthera pardus saxicolor) a leopárdok – vagy más néven párducok – legnagyobbra növő alfaja. Nemcsak Iránban, hanem Irak, Afganisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán, valamint Örményország területén is őshonos. Élőhelyén veszélyeztetett állatnak számít, vadon élő állományát kevesebb, mint kétezer egyedre becsülik. A világ állatkertjeiben mintegy 160 perzsa leopárd él, közülük valamivel több, mint száz az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) által életre hívott tenyészprogramban részt vevő állatkertek lakója. A nőstény perzsa leopárdok 90-105 napos vemhességi idő után hozzák világra utódaikat, a kölyök száma ellésenként egy és hat közötti, átlagosan 2-3 szokott lenni. A perzsa leopárd kölykök szeme tíz napos koruk után nyílik ki, három hónapig élnek anyatejen és általában hároméves korukban válnak ivaréretté. A természetben mindössze 7-9 év az átlagos élettartamuk, de az állatkertekben akár a 21-23 éves kort is megérhetik.
Fotók: Bagosi Zoltán / zoobudapest.hu