Kóczián Péter lesz a magyar Carrie Bradshaw. Vagy a férfiak válasza Festyre? Miért fogja önmagát új rucikban, teli bevásárlószatyorral fotózgatni? Megint ennyire forró dolog lesz divatbloggernek lenni? Kóczián mindent elmond a Cinknek!
Ezzel a képpel nyit egy friss, ígéretes fb-oldal, a Kóczián Vásárol:
Nem csoda, hogy amint megláttam, vérszagot éreztem, és megkerestem a szerzőt, a Magyar Narancs, a Magyar Hírlap, a Hír Tv és az Echo Tv egykori nagymenőjét, aki pár másik szerzővel együtt az oknyomozó politikai újságírás alapjait teremtette meg a Narancsnál annak idején. És aki azért hagyta ott a Hír Tv-t, mert kivágtak egy mondatot az Orbán Viktorral késztett interjújából.
Én utoljára a kilencvenes évek második felében dolgoztam egy helyen Kócziánnal, a Magyar Hírlapban. Soha embert nem fogadott olyan irigység- és gyűlölethullám, mint őt, a főszerkesztőtől ugyanis jó előre kiszivárgott, hogy Kóczián azért érkezik, hogy megtanítson minket újságot írni meg tényeket feltárni. És, még mielőtt először körbejárt volna beköszönni, tacepaók jelentek meg a folyosón, hogy jövő héttől fel lehet iratkozni Kóczián Péter újságírás-kurzusára. Én nagyon jól mulattam az egészen.
Ilyen komoly ember volt ő, erre most itt ez a kék nadrágos szelfi.
Mi az úristen történt?
A dolog annyiban nem előzmény nélküli, hogy Kóczián már évek óta vásárol, vagyis K. V. címmel létezik egy bloghus konzumblogja, előtt a Figyelő zászlaja alatt is posztogatott ilyesmiket. De ezek ritkán is frissültek és a szerző személyesen alig jelent meg bennük. Most viszont jól éreztem, hogy ez a facebookos önfotó valami nagy dolog előszele.
Kóczián elmesélte, hogy most szintet akar ugrani, új koncepcióval. Sűrűn fogja frissíteni a saját domaint kapó, és fb-n meg Instagramon is megjelenő Kóczián Vásárolt, ő lesz a középpontban, nemcsak a szubjektív írásokban, de a fotókon is, modellként, pont úgy, mint a klasszikus divatbloggerek, vagyis nap mint nap láthatjuk a friss outfitjét, legyen az hercig bokacsizma, halszálkás öltöny, falatnyi tanga vagy bajuszkötő.
Bevallom, a mester korábbi konzummunkásságát kevésbé követtem, ezért most belelapoztam a bloghus blogba. Az ilyen Stahl Judit On Potpourri-hangulatú idézetek miatt alig bírom ki, hogy végre beinduljon az igazi K. V.:
A testradír illatát már fel sem tudom idézni: ha mind a három dolgot magamra kenem, akkor csak egy illat-orgia emléke marad meg bennem.
Kényeztető kenceficék a polcokon
A babér illatú szappan nekem erőt és tartást ad a küzdelemre, mert arra emlékeztet, hogy férfi élet nem habfürdő, hiszen a helytállásról szól.
Hogy gyorsabban teljen a várakozás, meginterjúvoltam a férfi Carrie Bradshawt:
Cink: Mesélj léci részletesebben a kék nadrágról, az fantasztikus!
Kóczián: Kösz a gatya dicséretét. A varrónő először azt mondta, ilyen színű gatyát nem csinál nekem. Aztán kiverekedtem.
Cink: Szóval az egész öltözékedet varrattad?
Kóczián: A gatyát igen, a zakó az Marks and Spencer, az ing varratott (mind a nadrág, mind az ing márkaneve Simple), a díszzsebkendőt a Bacioban di Stilében vettem, most nem tudom a márkáját.
Cink: Ahogy nézem, modellként eddig nem nagyon jelentél meg, ez az fb-s nyitókép most azt is jelenti, hogy ez gyakoribb lesz?
Kóczián: Igen. onnan jött az ötlet. tulajdonképpen ez egy selfie, bár ez csak most jutott az eszembe. de hogy ez menyire nem egyszerű: a Bacio di Stilében, ahol a fénykép készült, rám szóltak, hogy nem lehet fényképezni. Holott az élmény ott ért, belenéztem a tükörbe, nagyon ment egymáshoz a nadrág és a diszzsebkendő, s ezt az élményt ott és akkor meg akartam örökíteni.
Cink: Összevertek a biztonságiak egy Prada-ridiküllel?
Kóczián: Hagyták a dolgot, elnézték nekem, mert látták, hogy nagyon lelkes vagyok. Amiért nem olyan egyszerű egyébként selfie-t csinálni, hogy boltban – csak úgy – nem fényképezhetsz. Hogy kitől féltik a képeket, hiszen a kirakott áru már kint van, azt nem tudom. Jó ruhákat se tudok csak úgy fényképezni. Szóval, annak, hogy nehezen megy, ezek a próbálkozások közben jelentkező nehézségek is a részei is voltak.
Cink: Mostantól állandóan vásárolgatsz?
Kóczián: Nyilván a dolog egy ponton "fiktív vásárlás" lesz, hiszen nem akarok mindent megvenni, amit megjelentetek az oldalon; sokkal több fajta dolog érdekel, s mutatom be az embereknek, mint amit ténylegesen meg tudok venni/ el tudok fogyasztani. A borkóstoláson sem isszák meg az összes bort, s a profi már nem is issza, csak ízleli és kiköpi. Én meg majd úgy olvasom, hogy amikor az ember a végére ér egy hosszú kortynak, akkor.
Cink: Ez szórakozás vagy pénzes buli?
Kóczián: Ez egyelőre hobbi, aztán, ha van rá kereslet, akkor meg üzlet lesz. A filozófia elég száraz: ez nem egy luxusblog, nem a burzsujokról szól, nincs benne rácsodálkozás, hogy egyesek mit engedhetnek meg maguknak. A vásárlás az életünk része, s érdemes értelmes módon vásárolni,. Nyilván nem szükségleti cikkekre gondolok. Hanem azokra, amelyekkel élményt, státuszt, filozófiát, önreprezentációt és ezer más ilyes fajta dolgot veszünk. Vagy egyszerűen csak az adott dolog élvezetének, elfogyasztásának az örömét.
Most már csak egy kérdés marad: képes lesz-e az újságírás parnasszusáról érkező Kóczián letaszítani a trónról olyan a divatblogger-uralkodókat, mint például Festy? Ugye ismered Festyt? Ha nem, itt a blogja, a Festy In Style, de mielőtt beleolvasol, nézd meg ezt a fantasztikus, sőt zseniálisan áll-leejtős videóinterjut vele, és döntsd el, van-e Péternek bármi sansza ezen a pályán!