Vannak dolgok, amiket az életben nem tudnék kitalálni. A telefonnal változtatható mintájú luxusékszer például biztosan ilyen, valaki más azonban kitalálta és megcsinálta.
Vannak dolgok, amiket az életben nem tudnék kitalálni. A telefonnal változtatható mintájú luxusékszer például biztosan ilyen, valaki más azonban kitalálta és megcsinálta.
És még csak tölteni sem kell soha.
A Tago Arc karkötő a L!ber8 nevű budapesti cég találmánya, és az alapító Kovács Zoltán agyából pattant ki “álomszerűen”. Az év elején foglalkozott is vele a média: akkor indult a kampányuk az Indiegogón. Ezen végül a megcélzott 40 ezer dollár helyett 104 ezret sikerült gyűjteni, a karkötővel pedig világszerte sokan foglalkoztak. Ennek köszönhetően már előrendelhető (299 dollárért), és az eddigi megrendelők decemberben kapják meg.
A Codie-robot, illetve az agyhullámok alapján nézői reakciókat elemző Synetiq után tehát itt egy újabb magyar startupsztori, ami jóval túlmutat magán a terméken. A cégnek ugyanis feltett célja, hogy megszabaduljanak modernkori rémálmaiktól, Az Állandóan Lemerülő Telefontól és a Fél Óra Után Töltőre Kívánkozó Laptoptól. Erre vonatkozóan ki is dolgoztak egy technológiát, és a karkötő ennek a validációja, hiszen egy kész termékkel könnyebb megismertetni a világgal, vallják a L!ber8-nél, amelynek újlipótvárosi irodájában jártam:
Ebben a karkötőben is van elektronika, kijelző, viszont nincs akkumulátor. Energy-harvestinggel (kb. energiagyűjtés) működik, és a környezetéből veszi fel az energiát, a fogyasztást pedig lenyomjuk a lehető legalacsonyabb szintre. De természetesen egyéb ipari vagy akár egészségügyi megoldásokra is fejleszthető a technológia. Hosszabb távon azt szeretnénk, hogy a környezetéből is szerezhessen energiát az eszköz: elektromágneses sugárzásból, mozgási energiából, fényből stb.
Hogy ez nem teljesen utópisztikus vágy, arra példa a karkötő, amit nem kell tölteni, és amely szerintük példát mutat arra, mire használjuk valójában a wearable-eket (azaz a testünkön hordozott okos eszközöket):
Korábban egy műszaki cikknek tekintették, de aztán egyre inkább elindult abba az irányba, hogy divatkiegészítő és az önmeghatározás eszköze legyen. Az Apple Watch is leginkább azért jó, hogy lássák, van ilyenem. Szerintünk az okosórákra nincs szükségük az embereknek, hiszen meg kell nézni, hogy a felhasználó mire fogja használni. Ha van okostelefonod, és ahhoz veszel okosórát, akkor ez csak még egy eszköz, amit tölthetsz, nem igazán jól használható dolog. Vannak persze szituációk, amikor jól jön egy okosóra, például a zsebedben van a telefon, de látnod kell valamit biciklizés közben. De hogy ugyanarra használd, mint a telefonodat, az nonszensz. Nem csoda, hogy nálunk az irodában tesztelt okosórákat egy hét alatt megunta mindenki.
Kovács Zoltán szerint a fitness trackerek is elmentek a divatirányba, és olyanok lettek, amiket a nők szeretnek hordani, “nem pedig azok a ronda fekete izék”. Külsőre is egyre inkább ékszerré kezdenek válni, és a felhasználásuk is ilyen, miközben az okosórákat minden nap töltögetni kell. Itt kell megjegyezni, hogy a tapasztalatuk szerint férfiak is egyre inkább hordanak vagy hordanának ilyesmit.
A most árusított karkötő prototípusa fémből van, de színes szilikonpántokat is gyártanak hozzá. Elsősorban tehát ékszer, divatkiegészítő, amelynek azonban bármikor megváltoztatható a felülete egy applikációval. Ide végtelen sok minta tölthető föl, amiken egy közösségbe tömörült grafikusok dolgoznak, új mintákat pedig egydolláros áron lehet venni.
A karkötő következő generációjára a tervek szerint már színes mintákat is lehet tölteni, és lesz egy olyan pluszfunkciója, hogy a Paypassnél használt technológiával lehet vele fizetni. A karkötő ugyanis a Paypass kártyákhoz hasonló NFC-vel (érintés nélküli technológia) működik. Igyekeznek további technológiákat is kifejleszteni: cipőbe vagy ruhába varrható kijelzőket, illetve más típusú ékszereket, melyek közül mindegyik ugyanarra az egyedi technológiára épül.
Természetesen ők sem szeretik a startup megnevezést, a többi általam megkérdezett startuphoz hasonlóan:
A startup jellemzően az, amikor szoftveresek éjszakánként összedobnak valamit, gyorsan szereznek pár száz vevőt, ami bevonzza a befektetőket, és így két hónap alatt be is lehet robbanni. Nekünk viszont kutatás-fejlesztést kell beletenni, és egyébként is rengeteg pénzt igényel az egész folyamat, nyersanyagot, eszközt. Emiatt inkább klasszikus felépítése van a cégnek kezdettől fogva, és nem illettünk bele a startupoknak kiírt ún. pitch-versenyekbe sem, melyeken főleg szoftveres startupok vannak. Korábban mi is vettünk részt ilyeneken, nyertünk is, és egy ilyen után kerültünk kapcsolatba az Oszkó Péter vezette OXO Labs akcelerátorral.
Utóbbi támogatót, befektetőt jelent, ami a startupok kritikus pontja, de a cég számára fontos, hogy a tervük szerint jövőre már egyébként is nyereségesek legyenek az ékszereladásokból.