Ebédelek otthon a napokban, valamikor este hat körül. Ez gyakorlatban annyit tesz, hogy Youtube-ozás közben eszem a majonézes zsemlét. Értekezhetnék most tulajdonképpen arról is, hogy miért is este hatkor ebédelek, és ha már, akkor miért pont azt, amit, de most legyen elég annyit: akkor jutott eszembe, ez volt otthon és amúgy is mindegy. Egyszóval evés közben, hogy elüssem az időt, mi mást tehetnék, mint hogy olvasgatom a majonézes tubust, amin a – jelen poszt keretei között balladai homályban tartott – márkanevet is némiképp meghaladó betűmérettel olvasom: “Tartósítószert nem tartalmaz!”
Amolyan közbevetésként megjegyezném, abba az embertípusba tartozom, akik feszt gondolkodnak olyasmin is, amin talán nem kellene. Így például amikor azt olvasom egy helyütt, hogy a jegesmedvék között a bal-jobb kezesség az emberéhez hasonló arányban fordul elő, ámde a bal mancs javára (azaz a jegesmedvék 85%-a balmancsos), akkor egyből az jut eszembe: bármennyire is meglepő, de él valahol a világon legalább egy ember, aki egy sarkvidéki jégkunyhóban ücsörögve álló nap néz ki a lukon, és azt strigulázza didergő kék ujjacskáival, hogy a kunyhó előtt fókát abajgató rohadt dög csodálatos, ámde veszélyeztettet faj egyik egyede hányszor nyúl bal, illetve jobb manccsal a fókához (amely nagy valószínűséggel amúgy egy csodálatos, ámde veszélyeztetett faj egyik egyede rohadt dög). Hát ez vagyok én.
Visszatérve inkriminált majonézünkhöz: az ilyesmi engem pláne elgondolkodtat. Azt a törekvést, hogy egy emberi fogyasztásra szánt terméken tételesen és pontosan tüntessük fel az összetevőket, a modern élelmiszeripar iránti olthatatlan rajongásomban én csakis támogatni tudom. Így, és csakis így helyes! Képtelen vagyok szavakba önteni megvetésemet és értetlenkedésemet mindazokkal szemben, akik ezzel szemben a körme alatt szardarabkákkal kolbászt gyúró, ritkán, ám akkor sem alaposan tisztálkodó, falusi Mari néném termékei iránt mutatnak lelkesedést. Ugyanakkor felettébb értetlenül állok azon, újabb időkben szokássá lett nóvum felett, melynek folyományaként a termékben elő NEM forduló összetevők is feltüntetésre kerülnek. Egyfelől ugye, a bennem élő jogvédő számára elfogadhatatlan aránytalansággal kell szembesülni a jelenség kapcsán, amennyiben számtalan nemösszetevőre fittyet hánynak a tubuscímke-tervezők. Úgyszólván bizonyos vagyok benne, hogy a tartósítószerhez hasonlóan az elfogyasztott majonéz nem tartalmazott lajhárepét, hegesztőelektródát és gyapjúkardigánt sem, ezekről mégsem esik szó a tájékoztatási célú felületeken. Skandalum, elfogadhatatlan, faji alapú sovinizmus ez a felsoroltakkal, és még millió hasonló társukkal szemben.
Másfelől, kifejezetten furcsán hat egy alapvető hiányosságra, a termék minőségi hibájára felhívni a vásárló figyelmét. Majonézt otthon is készíthetünk, viszonylag egyszerűen, ámde annak egyik fő fogyatékossága éppen a rövid eltarthatóság. Így aztán a bolti majonéz vásárlásának tulajdonképpeni egyetlen indokoltsága a nevezett bolti majonéz megnövelt szavatossági ideje lehet. Na most, jelen termékünk éppen ennek hiányára irányítja a potenciális vásárló figyelmének fénypászmáit, s ekképpen marketingszempontból az öntökönszúrás minősített esete.
Barátaim! Ez nem járja! emeljétek fel hangotokat az elnyomott kisebbségekért! Addig ne nyugodjatok, amíg a babkonzerveken meg nem jelennek a “Vaníliasodót nem tartalmaz!” feliratok! Álljatok ki a soha, sehol nem említett nemösszetevők jogaiért: a cipőkrémek, a sátorvasak, az antiprotontorpedók nevében szólok: Egyenlő jogokat mindnyájunknak!
Vive la Resistance!
Összetevők: ötlet (47,2%), íráskészség (13,4%), liofilizált irónia (7,1%). Nyomokban humor előfordulhat. A poszt búvárszivattyút nem tartalmaz.