Ez érzékeny téma nálam, elsőre mindig felkúrom magam, de aztán győz a józan ész, és csak vigyorgok, mint a vadalma. A bor sokkal durvább téma, mint a politika vagy akár a futball.
Nem igazán tudom egyébként, hogy mitől van ez, de hátha segítetek megfejteni. Nagyjából a 90-es évek közepe óta írok borról, véletlenül keveredtem ebbe a szubkultúrába, aztán benne ragadtam hosszú időre. Akkor még nem internet volt – a privát praxisomban –, így a sznobozást és a hasonlókat csak élő szóban, nem leírva kellett megtapasztalnom. Aztán amikor 2005-ben Uj Péterékkel elindítottuk a Művelt Alkoholistát – a történelmi hűség kedvéért: ketten kezdték Alföldi Merlot-val, én meg csatlakoztam –, gyorsan megdöbbentem. Akkora hörgés és gyalázkodás ment a posztok alatt eleinte, a regisztrációmentes időkben, hogy nincs arra szó. Mondhatjátok, hogy hiszen ez várható volt, lehet, én nem ismertem előtte a fórumos közegeket, így felkészületlenül ért a dolog. Hiszen mi csak jót akartunk, mégis annyi anyázást kaptunk a nyakunkba, hogy alig bírta szegény törékeny gerincünk. Egy szó, mint száz, azóta is érzékeny vagyok, ha agresszíven támad a tudálékos sötétség, még ha érteni is vélem, miért teszi.
Mindez arról jutott eszembe, hogy tegnap igazi trollmágnes cikket publikált a témában Kling József az Origo Táfelspiccén. Mi került egy palack boron tízezer forintba? – tette fel a filléres kérdést, és jól meg is válaszolta, kellő alapossággal, beszélt borásszal, kereskedővel, különféle emberekkel, akikkel ildomos, és a végén még fel is sorolt néhány kurva drága tételt, amik szerinte megérik horrorisztikus árukat.
Mindent megtett tehát annak érdekében, hogy a szakértő kommentelők összes típusa felbukkanjon a szöveg alatt. Lássuk csak.
Aki tisztában van a szerző motivációival, és olyan mélyen ismeri a kultúrát, hogy már pincében is járt; mondjuk a legdurvább kamut is sikerült beszopnia, de annyi baj legyen:
Célzott marketing cikk. Csak a felsorolt borászok tudnak jó bort készíteni a cikk írója szerint. Ez nehezen hihető. Ittam Egerben a VINCZE PINCÉSZET-ben SYRAH Biobort. Az egyik régi kolostorunk 800 éve leírt termesztési és készítési utasításai alapján készül. Hihetetlen élmény, egy más dimenziója a bornak. Gyakorlatilag kézműves-bor minőségű. A cikk írójának talán szét kellene néznie alaposan, ha ilyen "értékrend" típusú cikket akar írni.
Bio syrah nyolcszáz éves kolostori recept alapján, fasza. De ezért sem szívesen lennék Kling József helyében:
Ja és a 10000 Ft-ban még benne az ilyen szánalmas bértollnokok költsége is, kellenek az ilyen seggbenyalós cikkek,különben miből tartaná el magát ez az oldal.
És ő is belelát a szerző pénztárcájába:
"Minél érdekesebb, izgalmasabb a talajösszetétel," Én bevallom már itt megborzongtam, hiszen mindig hihetetlen érdekesnek és izgalmasnak találtam a talajösszetételt. Másrészt csontig benyalós fizetett hirdetés. Harmadrészt: "ha a magyar borok túlárazottak, annak a magyar vásárló az oka". Oké, most már értem, hogy hülye vagyok. Negyedrészt: elhiszem, hogy a borászok élete nem fenékig tejfel, de azért 27 bejelentett dolgozóval nehezen hiszem el, hogy "amiből elég kevés a borász haszna". Ráadás: ezek a buziságok, hogy "a bor személyisége", "puhítja a tanninjait" illetve az egész bor nyelv ("gömbölyded, igazi áfonyás, bazaltos ízek stb stb") miért csak a bornál van? Érdekes a sört tudják inni az emberek az ilyen elmebajok nélkül is. Jó? Jó! Akkor igyad.
Aki pláne átlát mindenkin:
Magyarországon az utóbbi időben mindenki borszakértő lett. Az igazi sznob borlovagságnál alább nem adja. Régebben mindenki a focihoz értett. A bor tényleg jobb valamivel …
Aki még jobban átlát:
Hogy mi kerül 10 ezer Forintba? A köréje szőtt hókusz-pókusz.
A legnépesebb csapat mindig a proletároké. A cinikus:
Ha berúgni kell, akkor jó a 300 forintos Koccintós is. A legtöbbnek úgyis arra kell.
Az eggyel okosabb:
Egyik sem éri meg az árát. Csak azért tudják ilyen drágán adni, mert van néhány gazdag sznob, aki megveszi. 500 forintos bortól is klasszul be lehet rúgni…
A még eggyel okosabb:
Az átlag magyar borfogyasztónak fingja sincs róla mit iszik. Lehet bohóckodni, hogy déli lejtő, sok napsütés, alacsony csersav tartalom meg faszom. Igazából a második pohár után akár durbint sógort is ihatnának. A 10 rongy a sznobizmus múlandó illúziójának az ára, nem a boré.
A legkeményebb:
Ugyanaz a lötty van mindegyik üvegben,csak a címke más!
Ezek után muszáj jönniük azoknak is, akik kiröhögik a proletárt:
Akinek nem tetszik, vagy nem hiszi, annak ott a cimbora vagy a jóbarát 2 literes kiszerelésben. egészségére!
Vannak ám olyanok is, akik megbecsülik a szakértelmet:
Jó neked, neked sem kell még ezer forintot sem pazarolni borra, hiszen úgyse érzed a különbséget. Pár év gyakorlás után viszont ki lehet érezni a termőhely-különbséget, profi vakteszten megmondja a dűlőt is. A sör más tészta, mivel ott elsősorban a víz és az erjesztési technika számít, ezért elég jól reprodukálhatók az egyes sörök. De azért a sörrajongóknak sem mindegy, hogy kőbányait isznak vagy Duvalt.
A profi aztán úgy megmondja vakteszten tényleg, hogy a fal adja a másikat. Itt azonban valami félrecsúszott, a magyar borokat szokás túlárazottnak tartani, nem is értem, őt honnan szalajtották:
Aki a magyar borok magas árát kérdőjelezi meg, az nézzen szét előbb a spanyol, francia, olasz, portugál borok árain is, aztán kóstolja is meg őket, amik legtöbbször drágábbak a jó minőségű magyar boroknál is, viszont ezen külföldi borok minősége – egy-két kivételt leszámítva – az árukhoz képest a magyar "kannás borok" minőségét sem éri el! Ez a cikk, újfent csak a saját magyar értékeinket kérdőjelezi meg, nemzetközi kitekintés, vagy összehasonlítás nélkül pedig nem a valóságos igazságot szolgálja!
Ő viszont pontosan tudja, melyek a jó magyar borok. Igazából ő a kedvencem:
soproni kékfrankos.1.o.eredeti egri bikavér.1.o.villányi cabernet saugvinon.na ezek jó borok a többi pedig felfujt uri flanc
Jött egy szofisztikáltabb szakértő:
A tokaji aszút az édes szamorodnit meg a sárgamuskotályt tudom csak meginni nekem a többi vacak savanyú lötty.
Még egy aszús ember:
Hatputtonyos tokaji aszút literenként hétezerért meg lehet kapni. Sokféle bort ittam már: aki azt mondja, létezik az aszúnál jobb, az úgyis csak hazudik. Jelzem, egyszer Leedsben volt szerencsém egy többezer boros étteremben megnézni a felhozatalt, ajánlottak mindenféle chilei, ausztrál, meg marsi bort, ilyen hiper, meg olyan osztályon felüli cefréket. Belenyaltam ebbe-abba, mondom, elég volt ebből , igyunk bort is, tehát aszút kértem. Nos, ott nem hétezret kértek érte. Mármint egy pohárért. Szerencse, hogy a cég fizette.
És a végére a legszakértőbb szakértő, aki személyesen ismert egy nagy embert, tőle kapta a mindent ütő érveket:
C. Ronaldo nyilatkozta a Realba való rekordigazolása után, hogy egy focista annyit ér, amennyit fizetnek érte. Nyilván, ez a borokra is vonatkozik. 🙂 Biztos vagyok benne, hogy a magyar borok túlárazottak, másképp nem tudnák felvenni a versenyt a külföldi tételekkel. Megboldogult Zwack Pétertől hallottam személyesen, hogy azért árulja drágán az USA-ban az Unicumot, mert így azt hiszik, hogy jó.