"Marha jó írások mikroblogokból" sorozatunk mai darabja igazából egy novella, közelebbről egy tárcanovella, ami a Nyugat nagy író-költőinek nagy műfaja volt, Kosztolányitól Adyn át Karinthy Frigyesig. Kozony mikroblogger a farkasréti zsidó temetőben mászkált, a sírfeliratokat nézegetve, amikor megszólította egy néni, majd olyan események történtek, amik Kozonyt az ismert lap híres szerzőihez tették hasonlatossá.
Így kezdődött minden, íme a Coming out:
Szeretek temetőbe járni. Egyrészt a nyugalom és a csend miatt, másrészt érdekel a sírok művészete, a feliratok – feleltem a hölgynek a farkasréti zsidó temetőben. Tipográfiát akartam mondani, de óvatosan végigmértem és nem mondtam. Ő szólított meg, arról érdeklődve, miért lehet ilyen elhanyagolt a sírkert, bár hamar kiderült, hogy erről megvan a saját elmélete is. Aztán megtaláltuk a közös nevezőt abban, hogy mindketten szeretünk temetőbe járni. Gyorsan beszélt és sokat, gyakorlatilag észrevétlenül terelte el a szót, nem volt időm félbevágni, de fel sem ocsúdtam igazán, mire kibontakozott egy olyan világkép, amiben a mai fiatalokat már nem érdekli a klasszikus kultúra, Madách és Beethoven, színházakba nem érdemes járni a káromkodások miatt, és a szovjet gyarmati sorsot csak felváltotta az amerikai gyarmati sors, ráadásul míg a szovjetek a lelket még nem akarták megalázni és magukévá tenni, addig az amerikaiak igen. Most fognak szavazni arról Európában, hogy legalizálják a Cannabis sativát – tájékoztatott felhevülten, majd hozzátette: sok helyen pedig már arról folyik a vita, hogy a homoszexuálisok örökbe fogadhassanak.
Úgy döntöttem, elébe vágok a továbbiaknak és megjegyeztem:
– Azt hiszem, mint gyakorló homoszexuálisnak, ebben a témában értelemszerűen eltér a véleményem az önétől.
Ez volt a slusszpoén? A legkevésbé sem! Innentől lesz igazán jó a buli! A folytatás itt olvasható. A vége egyenesen Sas-kabaré, de a kifejezés lehető legjobb értelmében!