Orbán Viktor kampánybeszéde, egy félelmetes pantomimes, szomjas fotósok és Pest megye legnagyobb hamburgere. Péntek délelőtt a Suzuki bemutatta az új modelljét, amit Esztergomban fognak gyártani. Elmentünk megnézni és egy érzelmes road movie lett belőle.
Néha úgy érzem magam, mint Karl Pilkington az Egy idióta külföldön (An Idiot Abroad) című tévéműsorban. Karl Pilkington a legenda szerint egy brit rádió technikusa volt, akit Ricky Gervais angol komikus fedezett fel magának. Vagyis nem őt fedezte fel, hanem azt a képességét, hogy az új élményekre teljesen ostobán reagálni. Gervais le is boltolt neki egy BBC-sorozatot, amiben Karl végigutazza a világot, és közben semmiből sem ért semmit.
Néha amikor sajtóeseményekre megyek, úgy érzem magam mint Karl Pilkington. Mint például péntek délelőtt, amikor a Suzuki bemutatta az új, SX4 S-CROSS modelljét, Orbán Viktor, Szíjjártó Péter, Varga Mihály, az idén 83 éves Oszamu Szuzuki és egy pantomimes jelenlétében. Gondban voltam azzal, hogy pontosan mit és hogyan írjak le, úgyhogy azt gondoltam, leírom az egész kalandot minél részletesebben.
Esztergomra Petrány Máté Jalopnikos kollégával, az ő csodás Autobianchi kocsijával indultunk. Már Szilágyi Erzsébet fasoron rossz irányba fordultunk, pedig volt nálunk GPS. Ez történik, ha egy miskolcinak és egy dunaújvárosinak kell navigálnia Budán. A negyedik generációs Autobianchi A112 egy irtó pici autó, de két nagy, vidéki ember is kényelmesen elfér a két első ülésén. Bár akárhányszor Máté ötösbe váltott, önkéntelenül végigsimította a térdem.
Én nagyon fáradt vagyok, összesen azt hiszem négy órát aludtam. Buliztam, ami azt jelenti, hogy 1-ig DJ-ztem a Toldiban, aztán hazamentem és addig néztem a Lenni vagy nem lenni, a Johnny Guitar és a Palm Beach Story című filmekből jeleneteket a számítógépem előtt, amíg le nem fejeltem a billentyűzetet. Máté előző este Uj Péterrel ivott a Főzdefeszten.
A Magyar Suzuki Zrt. gyártelepére bekanyarodunk, a kedves sajtóslány rögtön felismer, amivel hirtelen nem tudok mit kezdeni. Kedves sajtós lány, jelölj be Facebookon, mert tudom, ki vagy, csak nem jut eszembe, hogy hívnak!
A sajtótól átgurulunk a gyártelep parkolójába. A kocsiból kiszállva elindulunk egy pirinyó asztalhoz, ami valójában egy biztonsági átvilágítás helyszíne. Itt Máténak próbafotót kell készíteni a fényképezőgépével, amit nem teljesen értünk, aztán nekem ki kell nyitni a táskámat, és megmutatni a kicsit konzervatív kinézetű kardigánomat. Mehetünk be.
Belépés után lerohan minket egy Miniszerelnökség-feliratú nyakláncot viselő hölgy és felírja egy füzetbe a nevünket. Már ott lóg rajtunk a bejáratnál kapott sajtós belépő, de megkér minket, hogy mutassuk meg a meghívónkat. Azt tudtátok, hogy enyhe stresszhelyzet alatt sokkal nehezebb kezelni a GMailt? Megtaláljuk a meghívót, már megy is a telefon az ismeretlen másik oldalnak, hogy "van meghívójuk, beviszem őket."
A gyárépület fele meglátok egy táblát, ÜNNEPSÉG előre, FOGADÁS balra. A fogadásra használt sátor tele van öltönyös és kosztümös emberekkel. Mi nem arra megyünk.
Az épületben nincsen ajtó, csak egy hatalmas lebernyeg védi az egyik bejáratot. Kicsit félrehúzzák és belépünk a tényleges gyártás területére, ahol már áll egy színpad, előtte legalább száz, de talán százötven, fehér lebernyeggel fedett szék. Nem a sajtónak szánták őket. A sajtó egy kordonnal van elválasztva a közönségtől, a székek mögött van egy pódium a kamerásoknak, a színpad jobbján pedig még egy dobogó a fotósoknak. Én kicsit totyorgok a dobogó előtt, aztán felállok rá egy csomó tréfás fotós közvetlen közelébe.
Nagyon pici területen tudok csak sétálni a gyárban. A fotósok pódiuma a kocsimosó közvetlen közelében van, a mosó mögött van egy kis beugró, ahol megtudom, hogy a munkavédelmi sisakokat kobaknak hívják. Ez nekem nagyon tetszik.
Hirtelen egy pantomimesnek maszkírozott férfit látok fekete kezeslábasban átszaladni a még kivilágítatlan színpadon.
Ebben a pillanatban így néz ki a fejem.
Elkezdenek szivárogni a VIP-vendégek, megérkezik Szíjjártó Péter, akinek tényleg olyan haja van, mintha egy ananászt ültettek volna a feje helyére, ott van Varga Mihály, akinek a feje búbja olyan, mintha azt az ananászt onnan rántották volna ki.
A szekusok a bejárati ajtónak használt lebernyeget hirtelen teljes szélességgel elhúzzák. Itt tudatosul bennem, hogy ezen az eseményen itt lesz Orbán Viktor is. Pontosabban úgy tudatosul, hogy meglátom belépni az üzembe, a fotósok úgy kezdenek el izegni-mozogni, mintha áramot vezettek volna a pódiumba és csak akkor nem kapcsolják fel a voltot, ha azonnal elkezdenek dolgozni.
Tréfás fotósok, az egyikőjük elkezd kiabálni, hogy "Ott jön, ott jön!" a másik, meg hogy "Édesanyádnak fotózlak!"
Orbán Viktor kezet fog az egész első sorral, majd helyet foglal középen.
Ruska Viktória, a Magyar Suzuki Zrt. kommunikációs igazgatója elkezdi az ünnepséget. Először Takeucsi Hiszasi, a cég vezérigazgatója beszél. Magyarul.
Hiszasi őszintén hálás azért, hogy eljöhetett ez a pillanat és tisztelettel üdvözöl mindenkit, aki jelen van.
Hiszasi után következik az, ismétlem, 83 éves Oszamu Szuzuki, az anyavállalat vezérigazgatója. A színpad mögötti vászonra ekkor már a Suzuki SX4 logóit vetítik. Mielőtt odamenne a mikrofonhoz, Szuzuki meghajol a logók előtt.
Szuzuki után Yamamoto Tadamicsi japán nagykövet beszél. Ezt már nem jegyzetelem, hanem szétnézek a teremben. Jobbra, a bejáratnál összetalálkozik a tekintetem Havasi Bertalannal, Orbán Viktor szupersikeres sajtósával. Egy pillanatig bámuljuk egymást, aztán Havasi sarkon fordul és kiront a teremből. Megijedek, hogy azonnal fel fogja hívni Szily Lászlót, de valószínűleg csak fontosabb dolga akadt annál, hogy egy táskásszemű mikrobloggerrel szemezzen.
A színpadon a nagykövet után végre sorra került a "Magyar Köztársaság miniszterelnöke", Orbán Viktor. Azért teszem idézőjelbe, mert egy fotós hőbörög, hogy nincs is olyan, hogy magyar köztársaság.
Orbán Viktor azzal kezdi a beszédét, hogy akárcsak egy angol parlamenti politikus, ő is szeretne az üdvbeszéd előtt mondani is valamit. Ez a valami arról szól, hogy micsoda különleges élmény japánokkal találkozni, hiszen mennyi tiszteletteljes gesztusuk van, ami mostanában kiveszőben van a világból. Ezért fogadta örömmel a meghívást Japánba.
Orbán Viktor elmondja, hogy Szuzuki úr évente legalább egyszer Magyarországra szokott látogatni, ilyenkor a kormány “titkos belső tanácsosként” használja.
Orbán Viktor párhuzamot szerint a magyar kísérleti gazdaságpolitika csak második lehet a japán kísérleti gazdaságpolitika mögött.
Orbán Viktor megkezdi az üdvbeszédét, amiben valóban üdvözli a Suzuki-céget, azt a nagy sikert, amit közösen sikerült elérni, majd belekezd egy kampánybeszédbe, amiben a kormány következő 3-4 éves tervei szerepeltek.
Orbán Viktor beszédének jegyzetelését itt abbahagyom, mert úgyis fenn lesz a kormany.hu-n, mire ezt megírom. És tényleg!
Máté felhívja a figyelmem arra, hogy a kampánybeszéd alatt a közönségben többen látványosan bólogatnak.
Máté arra is felhívja a figyelmem, hogy az előttünk álló operatőr kamerájának kijelzőjén folyamatosan villog a jelzés, hogy nincsen benne kazetta. Erről képünk is van.
Orbán Viktor beszédében egy szó sem esik a Suzuki SX4 S-CROSS autóról.
A beszéd után megkezdődik az, amitől azóta félek, amióta megláttam a fehérre mázolt arcú, kezeslábasos embert egy pillanatra a színpadon. A Suzuki az eseményt egy vetítéssel egybekötött pantomimmel koronázza meg.
Orbán Viktornak csak hűlt helyét látom. Mázlista.
A pantomimművész eljátssza, hogy van neki egy autója, de az tönkremegy. Emiatt annyira elfárad, hogy rögtön elalszik a füstölgő kocsi mellett egy padon és megálmodja a SX4 S-CROSS nevű autót, ami átmegy iszapon, latyakon, csak át kell kapcsolni egy gombot rajta. Gyorsan is tud menni, ha kell. A pantomimes megáll a pirosnál az autóval, beránt az anyósülésre egy Barbamama-szerű figurát, a következő képben pedig már a boldog Barbacsaládot viszi haza a járgánnyal. Hirtelen Carl Sagan Kozmosz című műsorára emlékeztető hipnotikus trip kezdődik el a vásznon, a pantomimes felébred…
…és a szekusok elrántják a terem másik végén található függönyt, két udvari fotós elrohan az útból mint a mérgezett egerek és begördül a színpad és a vendégek közé Orbán Viktor egy metálzöld színű SX4 S-CROSS autóval, az anyósülésen Szuzuki úrral. Orbán Viktort Ruska Viktória instruálja, hogy nyugodtan vezethet bátrabban, hogy érjen csak nyugodtan oda a fotósokat visszatartó kordon elé.
A fotósok morgolódnak, mert nincsen rendesen megvilágítva az autó, ráadásul Ruska egyszer eléjük áll, ekkor az egész pódium egy emberként kezdi el ordítani, hogy HÖLGYEM HÖLGYEM HÖLGYEM!
Orbán Viktor és Oszamu Szuzuki kiszállnak az autóból és pózolnak a fotósoknak. Aztán a másik oldalon is pózolnak. Ruska Viktória megkéri az úriembereket, hogy még ne üljenek vissza a helyükre, mert a Suzuki-gyár dolgozóinak egy csoportja is résztvenne a fotózásban.
Megjelenik hat Suzuki-munkás, köztük egy fiatal szőke lány, aki száz százalék, hogy azért van ott, mert egy fiatal szőke lány.
Ruska Viktória bejelenti, hogy az eseménynek vége, megkérik a sajtósokat, hogy legyenek kedvesen türelemmel lenni addig, amíg a vendégek elhagyják a terepet. A vendégeket terített asztalok várják.
Barakonyi Shooting Star Szabolcs itt megjegyzi, hogy a sajtónak még egy pohár vizet sem adtak.
Kicsit sajnálom azt a legalább 60 Suzuki-munkást, akik a terem másik végéből végignézték az egészet, de még a vezérigazgatóval sem tudtak kezet fogni.
Amint elszállingózott a VIP-ek nagyrésze, megnyitják a kordont és lassan kicsoszogunk a napra.
Kinn rálátunk arra a sátorra, amit a procc vendégeknek emeltek. Egy ember az ajtajában látványosan narancslevet iszik. Abban a pillanatban gyűlölöm azt az embert. Mögötte tálcákon viszik a falatokat.
Mi visszasétálunk az Autobianchihoz és elkezdünk kihajtani a gyárból. Hangosan köszönünk minden biztonsági őrnek és segítőnek.
Éhesek és szomjasak vagyunk. Egyetértünk Mátéval abban, hogy azonnal keressünk egy zsírbüfét, mert hamburgert akarunk enni. Először majdnem megállunk egy lángososnál, de lebeszélem róla.
Piliscsabán aztán a szemem sarkából észreveszem Eta néni vendéglőjét. Több fogás van az étlapon, mint vendég Esztergomban. Hamburgert akarunk, úgyhogy kirendelünk két hamburger XXL menüt. Ennél kisebb csak a “kicsi hamburger” az étlapon, de azt nem merünk rendelni.
Eta néninél csak az átlagosnál nagyobb termetű férfiak ebédelnek.
Megérkezik az XXL-es hamburgerünk, ami életemben azt hiszem az egyetlen étel, amire teljes bizonyossággal rá tudom mondani, hogy akkora, mint a fejem. A nyolcvan százaléka egy hatalmas, levegős, szivacsos buci. Tizenöt százalék a hús, a kígyóuborka, a saláta, a hagyma és a paradicsom. Öt százaléka egy szósz, amiről én nem tudom megmondani, hogy micsoda. Nem bírom az egészet megenni.
Visszafele azt beszéljük az autóban, hogy miért kellenek ezek a sajtóesemények, ha egyszer úgyis kiküldenek egy sajtóanyagot a végéről, mindenki nagyjából ugyanazokat a képeket csinálhatja, az MTI ír egy hivatalos közleményt belőle, a sajtósok nem tudnak senki közelébe férkőzni, Orbán Viktor mindenkinek háttal ül. Ezekről beszélgetünk, kikönyökölünk az olasz kisautó ablakán és élvezzük a szeptemberi napsütést és az érzést, hogy a hamburger miatt egyikünknek sincsen kedve sokat beszélni.
A Suzuki SX4 S-CROSS egyébként kékben jobban néz ki.
Fotók: Petrány Máté / Cink.hu