“Aztán mondtam magamnak, hogy inkább nyitnék a jeles alkalomra egy jó kis olaszrizlinget és sütök egy adag tósnyit, de a vihar olyan erővel vágta be az ablakot, azaz ki, nézőpont kérdése, hogy erre már nekem is fel kellett figyelnem.”
A nyárderék legvirágzóbb műfajává vált a gazdáskodás, vagyis kollégánk parodizálása.
Nagyon helyes, hogy amint kilépett az ajtón, hogy induljon nyaralni, máris cincognak az egerek! Mostani cincogónk Gazda Albert jelenti felhasználó, aki komment formájában tudósított a Viharról, egyenesen a Gazda-rezidenciáról. Íme az eredmény:
Akkora vihar volt ma, hogy csak na
Ezt onnan tudom, hogy Szily riporter felhívott azzal, hogy most inkább hagyjam a bevándorlók ügyét és a Miniszterelnök Urat is ejtsem egy időre a fenébe, mert akkora vihar érkezik fővárosunk felé, mint ide Técső. Gondoltam is, hogy foglalkozom a dologgal, de aztán mégis úgy gondoltam, hogy láttam én már eleget a szovjet időkben, hát még a posztszovjet időkben, nem oda Buda. Na de hát ezzel nem lehetett nem foglalkozni, ahogy előrehaladtunk.
Aztán mondtam magamnak, hogy inkább nyitnék a jeles alkalomra egy jó kis olaszrizlinget és sütök egy adag tósnyit, de a vihar olyan erővel vágta be az ablakot, azaz ki, nézőpont kérdése, hogy erre már nekem is fel kellett figyelnem. Szerintetek az ablakot a vihar ki- vagy bevágta. Segítsetek nekem eldönteni. Na mindegy, ez nem is lényeges.
Tudom, hogy ti már sok vihart láttatok és nem biztos, hogy újat tudok mondani nektek, de hát hátha mégis, mégiscsak, miért ne. Ki tud most a Miniszterelnök Úrra figyelni ilyen kataklizmák idején? Pedig már éppen vártam valami új bejelenteni valót tőle a menekülthordákkal kapcsolatosan. Bár semmilyen sajtótájékoztató nem volt mára bejelentve ezügyben, mégis ki tudja? Hátha.
Sütöttem tovább a tósnyit, volt is hozzá bezerlehovka, persze nem olyan jó, mint az azóta bezárt István úti Arabat étteremben kapható, de hát szegény ember vízzel főz.
És ekkor jött a vihar második rohama, mintha nagyobb svunggal támadott volna. Megint bevágta az ablakot, vagy ki, amit én balga fejemmel megint nem támasztottam ki, vagy be. Vagy csuktam volna be az egészet, nem is tudom. Szerencsére kéznél volt a rizling, és az könnyű ijedtség hatására nagyokat kortyolgattam belőle.
Aztán amikor Szily riporter megint hívott, hogy fákat szaggat a szél és kezd összeomlani Budapest közösségi közlekedése, akkor már eltűnődtem, hogy nocsak, de akkor még azt mondtam, várjunk kicsit, nézzük meg, mi sül ki ebből. Végül az említett riporter elindult szákkal és puttyogtatóval a Nagyvárad téri metróállomásra harcsászni meg küllőzni, mit tehettem mást, megettem a közben jól odapirult tósnyit a nem annyira kiváló, de azért mégiscsak ehető bezerlehovkával, megnyaltam mind a tíz újjamat, és ittam rá egy pohár soproni cabernet-t, olyan tescós fajtát.
Ti mit csináltatok a vihar idején?