Mármint a vargányaszüzességemet, gombapornón. Még sosem találtam egynél több vargányát, vagyis amikor igen, akkor mindkettő rohadt volt. De most beleszaladtak a késbe. Életmódtanácsunk: trópusi monszunban járj inkább gombászni!
Mármint a vargányaszüzességemet, gombapornón. Még sosem találtam egynél több vargányát, vagyis amikor igen, akkor mindkettő rohadt volt. De most beleszaladtak a késbe. Életmódtanácsunk: trópusi monszunban járj inkább gombászni!
Magyarország újfajta nyári monszunidőjárása lassan az élet minden területét át fogja alakítani. Így a szabadidő szórakoztató eltöltését is, hiszen egy rakás klasszikus szünidei szabadidős tevékenység vált értelmetlenné vagy kockázatossá a minduntalan lezúduló záporok-zivatarok miatt, a fullasztóan párás levegőről nem is beszélve. Evezni és bringázni például továbbra is jó muri – más országokban, ahol nem lök le a nyeregból a csapóeső. Már a szabadtéri kocsmázás sem a régi, annyiszor kell menekülni.
De ami rossz a hedonista embernek, az jó például a gombának. A hirtelen lezúduló nedvességgel kombinált párás meleg eszményi környezetet jelent nekik, gyorsabban nőnek, mint Orbán Viktor európai népszerűségi indexe, így idén nyáron is egyre több hírt hallottam hihetelen vargányterítékekről.
Három éve kezdtem gombászni, ami a legjobb szórakozás a világon, mert legálisan lehet nagyon lassan, a földet bámulva menni, amiért kiskoromban mindig cseszegtettek. Találtam mindenféle gombákat, rögtön a legelső alkalommal láttam egy igazi császárgalócát, pedig az igen ritka, de a vargányával valahogy mindig pechem volt. Nyilván nem függetlenül attól, hogy ez a legdrágább gomba, ami szezonban az egyik fő bevételi forrása a magyar vidék mozgékonyabb lakóinak. Plusz olyan ügyes rejtőszíne van, hogy sosem veszem észre, a gyerekek óriási örömére, akik viszont mindig kiszúrják. Három év alatt nem volt olyan gombászás, hogy egynél többet találtam volna belőlük, kivéve azt az alkalmat, amikor két rohadtat.
Azon gondolkodtam a hétvégén, hogy meg kéne nézni, hogy tényleg a gombászás-e az új magyar időjáráshoz leginkább illő időtöltés, és felhívtam Bagi "Koosnya" István szarvasgombász haveromat, aki legnagyobb meghökkenésemre a napokban hatalmas gombát ajándékozott Fazekas miniszternek. És Istvánnak pont volt egy remek fülese egy haverjától, aki a napokban nagyot kaszált, nem is olyan messze Budapesttől.
A gombászás egyik varázsát az adja, hogy ha kapás van, akkor hajnalban kell indulni, vagy megszedik a pályát, így vasárnap 5:50-kor ébredtem, amitől eleve extázisközeli állapotba kerültem. Félig öntudatlanul hajtottam át X., Y., majd a vele szinte egybeépült Z. településen, hogy Z. túlső végén összefussunk Bagival, és egy homokos földúton megközelítsük a település mögötti fenyves-tölgyes erdőt.
És elkezdődött a buli. Egyfajta csendes, természetközeli, néma szertartást képzelsz el a Fák Szent Templomában, ahol az egyetlen zaj a kósza madárdal, ahol a hívek néma főhajtással áldoznak a Mindenütt Jelenlévő Teremtőnek? Nagyobbat nem is tévedhetnél. Ha mondjuk nem a fák templomát, hanem a fák zsinagógáját képzeled el, össze-vissza pofázó, csivitelő és kurjongató hívekkel, akor közelebb vagy a megoldáshoz.
Az erdő olyan volt inkább, mint ahogy előítéletes gimnazista koromban Miskolcot képzelten: mindenütt cigányok korzóztak, két-háromfős csapatokban, és vidáman kiáltoztak egymásnak. Voltak nem cigányok is, de ők unalmasan viselkedtek. Szóval zsibongott az erdő, volt olyan tisztás, ahol 3-4 kisebb csoportot láttunk egyszerre össze-vissza mászkálni. És az volt a fantasztikus, hogy ebben a szinte vásári hangulatban és népsűrűség mellett még gombát is lehetett találni. Az igazi profik persze akkor jöttek ki, amikor mi megérkeztünk, de az ide-oda császkáló csoportok ellenére mindenütt maradt pár ügyesebben rejtőzködő vargánya.
Nekem, aki sosem láttam egy darabnál többet, olyan volt ez, mint sok év magányos maszturbálás után egyszer csak rányitni egy tömegszexes pornóforgatásra.
5 percen belül megjavítottam az eddigi, 1 egészséges vargányos csúcsomat, és innen kezdődött a jutalomjáték. Főleg bronzos vargányákat találtunk, egy-egy nyárival vegyítve. Aztán ránk köszönt két kedélyes fickó, akikről kiderült, hogy Bagi gombászfórumozó társai, akikkel élőben még sosem találkozott. Ekkor olyat éltem át, aminek a létezésében kevésbé hittem, mint Havasi Bertalan lelkéében: gombász a másik gombásznak pályát mutatott!
Nem voltunk bent másfél órát, de csodás terítéket szedtünk össze.
A gombászás tényleg igazi monszunsport. Amikor a brutális zuhétól semmit sem lehet csinálni, a fék sűrűjében még egészen istenek a helyzet. A legjobb benne pedig az, hogy milyen összetett: figyelni kell az időjárást, különös tekintettel a helyi zárporesőkre, tudni kell, hogy merre milyen a talaj és milyen fafajták élnek, aztán, ha minden vizes lett, villámgyorsan kell cselekedni. Mondjuk mindezeket ki lehet váltani egy darab hozzáértő baráttal is.
Ha elég korán fel bírsz kelni, nyáron munka előtt is lehet csinálni. Ez azért praktikus, mert hétközben legalább csak a megélhetési gombászók vannak jelen, így nincs akkora tumultus, mint hétvégén. A gombászás amúgy is javítja a magyarság mentálhigiénés állapotát, hiszen rengeteg ember úgy előítéletes a cigányokkal, hogy alig érintkezik velük. Márpedig a cigányok társasága tök szórakoztató, ami az erdőben, ahol azért mindenki lelazul, sokkal jobban kijön. És az sem utolsó szempont, hogy ha van, akit meg tudok kérdezni arról, hogy hol vagyok, még én is kitalálok az erdőből.
Bónusz, hogy a gombát igen könnyű és szórakoztató megpucolni, az éretlen, gyermeteg személyiségek pedig remekül elviccelhetnek közben gombás "poénokkal", mutatom:
