Szuper nap van ma, kilencven éves a csajom nagymamája. Még Orbán Viktor is személyesen gratulált neki.
Azt hittem első blikkre, hogy valami diplomát tart a kezében a Nagyi, de kiderült, hogy Orbán Viktor gratulációja volt az. Személyesen is tanúsíthatom, hogy jó ötlet a kilencvenet elérők meggratulálása, mert a Nagyi, aki politikai nézeteit tekintve rendthetetlen baloldali, irtóra örült neki és láthatólag meghatódott, pedig tényleg nem egy echte Orbán-rajongó.
Én egyébként még sose láttam ilyesmit. Az ajándék egy sötétzöld, jó minőségű műbőr borítóba helyezett két A4-es papírlapból áll. Az egyik egy irtózatos bikkfa-hivatalnok-rendőrjegyzőkönyv-nyelven megfogalmazott rövid levél Papp Györgytől, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság főosztályvezetőjétől. El sem tudom képzelni, hogy egy ilyen megható alkalomból küldött, tényleg minden ízében pozitív hangulatú ajándékhoz miért nem tudtak egy emberi nyelven megfogalmazott levelet írni. És hogy miért nem írták bele, mekkora összeg az állam ajándéka. Én már tudom a nagyitól, hogy kilencvenezer, aminek egyébként nagyon örül. Arról próbáljuk éppen lebeszélni, hogy szétossza a családtagok között.
Orbán miniszterelnök emléklapja viszont normális, kedves hangú üzenet, a lap dizájnja is rendben van. Azt az egyet nem igazán értem, hogy miért nem személyesen írta alá, hiszen annyira rengeteg 90-100 éves azért nem szaladgál Magyarországon. Az igaz persze, hogy nekem még sosem kellett párezerszer aláírnom valamit, úgyhogy könnyen beszélek a fotelból. De a lényeg az, hogy a kedves gesztus célba talált.
