Ma délben, 60. születésnapján, Nick Árpád erőművész a kispesti Bóbita óvoda előtti kis úton elhúzott egy 22 tonnás kamiont. Boldog születésnapot! Én ha hatvan leszek, örülök majd, ha nem alszom el a desszertig az ebédnél, nemhogy nehézgépjárműveket huzogassak a Vas Lajos Általános Iskola diákjai, két rendőrjárőr, egy Zsiráf becenevű Guiness-rekordellenőr, egy csomó harsányan nevető kopasz férfi, a mérsékelten érdeklődő média, Gajda Tamás helyi polgármester és a Csokonai utcai panelekből kikandikáló lakók szeme láttára. Mondjuk ha én is kapnék kamionalakú tortát a végén, akkor próbálnék ébren maradni.
Nick nagyon kedves és őszintén hálás beszéde után a Barbaratrans képviselője kötelességtudóan elmondta, hogy a kamion nagyjából 15 tonna, de még 7 tonna rakományt rátettek. Hogy pontosan mi volt ez a rakomány, azt nem sikerült kiderítenem. Az erre a célra odavitt Volvo FH12 pont úgy nézett ki, mint ahogy az ember egy kamiont elképzel, egyszerre volt egy ERIKA és egy VÁSZKA díszrendszám az ablakban és egy stencillel airbrusholt bikinis nő az ajtó mögött.
Nick Árpád két éve visszavonult az erőművészkedéstől, de nem hagyta el magát. A határozottan Kavicsi Béni-szerű felsőtesttel és a testnevelés-tanárokra emlékeztető orgánummal rendelkező Nicknek elővettek egy Profi-szatyorból egy rakat kesztyűt, egy rozmárbajszú gondnok berakta az óvodából kivezetett hosszabbítóba dugott hifibe a Thunderstruckot. A visszatérő erőművész pedig ordított egyet, a másodperc töredéke alatt rákvörösre változott, alakja gömbhalszerűre nőtt. A kamion megindult, Nick pedig úgy tántorgott el a fák és a kerületi képviselők felé, mint egy nyugdíjas, aki hirtelen áll fel a buszon, zavartan, darabosan, mintha a kapaszkodót keresné. Az Arnold Gold Sport pulcsis férfiak is érezték, hogy nem most kell neki odaadni a specializált sétabotot, amire biciklicsengőt, elsősegélycsomagot és egy kis üveg pálinkát ragasztottak. Az erőművész összeszedte magát, sajnálom, hogy nem volt itt sportriporter, aki a lejövetel után azonnal megkérdezze, hogyan érzi magát, mert pénzt fogadtam volna rá, hogy egy magyar szó sem jut eszébe.
Jó ötlet volt általános iskolásokat rendelésre hívni a mutatványra, egyrészt nélkülük a megfáradt péntek reggeli médiacsoport kevés lett volna az ünneplésre, másrészt meg garantáltal tapsolni fog minden diák mindennek, ami nem rajzóra. Amikor Nick végzett, két fokkal kevésbé volt vörös és már minden egybegyűlt kezet fogott és gratulált neki, a gyerekek is odarohantak autogrammot kérni. Akkor értettem meg, hogy mit keres már 11:50-kor minden gyerek kezében pont ugyanolyan üres papír.
fotó és videó: Klág Dávid / cink.hu