Kevés tájékozatlanabb ember van nálam a napi közéleti híreket illetően. Pár éve leszoktam a hírolvasásról, azóta többnyire reblogokból, hozzászólásokból és véletlenül elkapott címekből áll össze valami alacsony felbontású képem arról, hogy mi történik.
Kevés tájékozatlanabb ember van nálam a napi közéleti híreket illetően. Pár éve leszoktam a hírolvasásról, azóta többnyire reblogokból, hozzászólásokból és véletlenül elkapott címekből áll össze valami alacsony felbontású képem arról, hogy mi történik.
(Ez egyébként meglepő módon bőven elegendő a boldoguláshoz, érdemes kipróbálni.)
De mivel mostanában a Népszerű Közösségi Oldalon az egészségügyi határérték fölé kerültek egyrészt a “mindenki menjen haza”, másrészt a “hány náci barátomat kellett törölnöm :(” típusú posztok, úgy érzem, segítenem kell honfitársaimon.
Mi a teendő, ha liberális vagyok, de kedves ismerősöm, barátom, rokonom nácisat posztolt?
Először is: ne ess kétségbe. A legtöbb embernek vannak nálánál nácibb jellegű tartalmat kedvelő ismerősei, barátai, esetleg rokonai. De ez szinte minden témára igaz: valószínűleg vannak olyan ismerőseid, barátaid, netán rokonaid, akik nálad jobban kedvelik a fafaragást, a hegymászást vagy Coelhót. És persze olyanok is vannak, akik még nálad is toleránsabbak. Nincs ezzel semmi gond, ilyen a matek: a legtöbb ember a legtöbb dologban nagyjából átlagos.
Másodszor: ne kezdj el nácizni. Se nyilvánosan, se magadban. Mert mit érsz el azzal, ha ismerősödet, barátodat, rokonodat lenácizod (akár nyilvánosan, akár magadban)? Ráragasztod a nácimatricát, innentől ő náci, szóba állni vele minimum kínos. Közben persze hülye érzés, hogy te, aki magadat toleránsnak tartod, íme, elutasítasz egy embert nézetei miatt. Na és mit szól hozzá a lenácizott? Mondhatja azt, hogy oké, megfogtál, náci vagyok. Erre kicsi az esély, mert a legtöbb ember nem gondolja magáról azt, hogy különösebben náci lenne. Valószínűbb, hogy azt mondja: de hát én nem vagyok náci. És ezzel a meccset el is vesztetted, ugyanis se neki, se magadnak, se senki másnak nem tudod bebizonyítani, hogy a szíve mélyén ez az ember igenis valódi náci.
Szóval ne azzal foglalkozz, hogy vajon a szíve mélyén ki micsoda, mert azt úgysem fogod tudni. Foglalkozz azzal, hogy ki mit mond. Nácisat mondott a barátod? Szólj neki, hogy hé, nekem nem tetszik, hogy ilyeneket mondasz. Vagy háborodj fel a hozzád hasonlóan toleráns ismerőseid körében, hogy nahát, miket posztolt ez a barátom. Nincs értelme azon felháborodni, vagy azzal vitatkozni, hogy ki milyen ember – nem tehet róla, nem tud és nem is akar rajta változtatni. De arról lehet beszélni, hogy ki mit csinált, ez miért volt helyes vagy helytelen, mi volt az oka, és mi lesz a következménye.
Így még az is megtörténhet, hogy nem kell az ismerőseid felét törölnöd.
(Utóirat/előkomment: persze megtörténhet, hogy valaki olyasmit csinál, amit nem lehet utólag módosítani. Például ha valaki szándékosan megöl egy másik embert, akkor onnantól jogosan kerül rá a “gyilkos” jelző, hiába csak egyszer csinálta és esetleg megbánta később. De itt nem erről volt szó.)