Tegnap este fellépett Budapesten a Shonen Knife, a kultikus oszakai pop-punk csajzenekar, és a fene gondolta volna, hogy középkorú japán nőktől kell ellesni, hogy mit jelent életvidámnak lenni.
Tiszta japán giccs volt az egész, ahogy elkezdődött. Három mellkasig érő, csíkos ruhás csaj átgyalogol azon a száz emberen, akik ezen a kedd estén lejöttek a Dürer Kertbe, felmennek a színpadra, és elkezdenek zúzni. Ekkor kezdtünk el fülig érő szájjal vigyorogni, ez az állapot csak annyiban változott a következő másfél órában, hogy ráztuk a fejünket és időnként ugráltunk is.
A Shonen Knife 1981 óta játszik, a három alapítóból ma már csak az énekes-gitáros Jamanó Naoko tagja az együttesnek – mondjuk nem úgy viselkedett, mint aki 32 év után lenyom egy kelet-európai haknit, hanem úgy, mint aki a mai napig imádja, hogy így telhet az élete és nem japán háziasszonyként –, a basszusgitáros Taneda Ricukó és a dobos Morimotó Emi az utóbbi években csatlakoztak. Az együttes azzal lett hellyel-közzel ismert Japánon kívül, hogy Ramones-számokat játszottak, a nyugati embernek ultracuki japán akcentussal („I wanna be sedaaari”), aztán a Nirvanával léptek fel sokat a kilencvenes évek elején.
Eleve eszelős királyság jelen lenni, amikor Taneda Ricukó azt mondja, hogy minden szám Ramones-szám, majd belecsapnak a Rockaway Beach-be – a koncert egyetlen Ramones-számába –, de a Shonen Knife sokkal több, érdekesebb és vidámabb ennél. Eleve eszelős királyság a témaválasztásuk! A budapesti koncerten énekeltek például banánszirmokról, befőttesgumikról és közfürdőkről. Banánszirmokról így:
BANANA CHIPS!
BANANA CHIPS!
BANANA CHIPS!
BANANA CHIPS!
Befőttesgumikról így:
RUBBER BAND RUBBER BAND RUBBER RUBBER RUBBER BAND!
RUBBER BAND RUBBER BAND RUBBER RUBBER RUBBER BAND!
RUBBER BAND RUBBER BAND RUBBER RUBBER RUBBER BAND!
RUBBER BAND RUBBER BAND RUBBER RUBBER RUBBER BAND!
Közfürdőkről pedig így:
I LIKE PUBLIC BATH, I LIKE PUBLIC BATH
I LIKE PUBLIC BATH, I LIKE PUBLIC BATH
I LIKE PUBLIC BATH, I LIKE PUBLIC BATH
I LIKE PUBLIC BATH, I LIKE PUBLIC BATH
Persze az észak-ír The Undertones is énekelt annak idején a Mars csokiról, de abban volt valami furcsa szomorúság, a Shonen Knife számaiban pedig semmi furcsa szomorúság nincs. Arról szólnak, hogy helló, mi csapatjuk a gitárokkal meg a dobokkal, ti ugráltok és vigyorogtok, mi kell még? Mindezt pazar precizitással, az egész koncert annak is remek bemutatója volt, hogy a punk rock természetesen nem azt jelenti, hogy senki nem tud zenélni és részegen össze-vissza gitározik, hanem ezt. Meg azt a durva motörheades valamit, amit a végén toltak. Úgy éreztem magam, mintha a nagyvilágban élnénk, ahol átsodor minden érdekes, ami történik.
Hogy erre miért száz ember volt tegnap este kíváncsi Budapesten, azt elképzelni sem tudom. Mit csináltak a többiek? A végén visszajöttek még, lenyomták a Top Of The World-ot, arigató, I love you, aztán már rúgdostuk is a leveleket az utcán a busz felé és nevettünk, hogy mennyire jó volt ez az egész.
A gifet a szerző mobilos videójából Vas Gergő készítette, úgy volt, hogy ő is jön, aztán elragadta a GTA 5. Emiatt ma kétszer kellett már végighallgatnia, hogy GERI TE AKKORA FASZ VAGY TÖK JÓ VOLT.