Siófok szorozva ezerrel – egy hét szenvedés a Naposparton

Most, hogy nyakig merültünk az őszbe, és ülepedett is a sokkoló élmény, szeretném megosztani veletek nyaralásom történetét idén is. Nem leszek terjengős, hadd beszéljenek a képek.

Illustration for article titled Siófok szorozva ezerrel – egy hét szenvedés a Naposparton

Most, hogy nyakig merültünk az őszbe, és ülepedett is a sokkoló élmény, szeretném megosztani veletek nyaralásom történetét idén is. Nem leszek terjengős, hadd beszéljenek a képek.

Azért írtam, hogy nyaralásom, mert bár egyhetes családi üdülésről van szó, a bulgáriai Naposparton, két felnőtt és két gyermek részvételével, úgy korrekt, ha leválasztom a saját tapasztalataimat a többiekéről. Azt mindig is tudtam magamról, hogy a tengerparton heverészős, napozós nyaralás nem az én műfajom, máshogy van huzalozva az agyam. Kábé két óra alatt megunom a tenger monoton, sosem szűnő morajlását és a tűző napot, és mehetnékem támad. Nézzük meg a környéket, az óvárost, menjünk múzeumba, templomba, csatangoljunk.

Na, ez az, amit Naposparton nem lehet.

Annak, aki nem volt még ott soha, úgy tudnám nagy vonalakban leírni a területet, hogy vedd Siófokot, szorozd meg ezerrrel, add hozzá Szentendrének a tizedik hatványát. Ez utóbbi Neszebár, a partszakasz déli csücskét lezáró városka, kis ékszerdoboz, az Unesco világörökségi listájának védett tagja – egy turistákkal és bazári árusokkal csordulásig telt kirakattelepülés. Ha ez utóbbit egy délután megnézted, nincs tovább, nem tudsz mit csinálni a napozáson és tengerparti sportokon kívül. Hacsak nem vagy brit, holland, német, orosz fiatal.

Merthogy Napospart – csakúgy, mint Siófok – a bulizni, partizni vágyó fiatalokat célozza meg elsősorban. Azaz szinte kizárólag. A sietve felhúzott, elképesztően ízléstelen szállodamonstrumok, diszkók, kaszinók, az ezeket behálózó, farostlemez bódékból összetákolt végtelen bazársorok, a kirakataikban szeszes italok hatalmas választékát felvonultató, egymást érő szupermarketek, a nyugati pénztárcához mérve viszonylag olcsó, igénytelen táplálékot kínáló büfék és éttermek olyan nyaralóhellyé keményedtek össze, ami kontextus nélküli vasbeton darabként állja a féktelen kikapcsolódásra vágyó tinédzserek és fiatal felnőttek hullámverését.

Mivel a helyi idegenforgalom a soha vissza nem térő bulituristákra épül, szinte lehetetlen rendes, ne adj isten helyi jellegzetességet, bolgár gasztronómiai különlegességeket tisztességesen elkészített formában kínáló éttermet találni. Hiszen a részeg/másnapos turista, aki tavaly Ibizán mulatott, jövőre Mallorcán csapatja majd, úgysem olyan vendég, akiért érdemes esetleg kicsit többet melózni.

És ha nincs autód (mert repülővel jöttél), vagy nem tudsz bérelni (mert nincs jogsid/pénzed), vagy az autózás szóba se jöhet (mert a kisebbik gyerek nem bírja a kanyargós hegyi utakat), akkor kész, meg vagy lőve, foglyul ejtett Napospart.

Valahogy így éreztem magam augusztus közepén egy hétig. Egyetlen szórakozásom az maradt, hogy hajnalonta képeket készítettem a kihalt, alig ébredő üdülőtelepről. Íme rosszkedvem nyara képekben: