A néma, majd később a korai hangos fekete-fehér filmek nagy nevettetői, a mai napig szórakoztatnak és megnevettetnek mindannyiunkat. Felsorolni sem lehet a múlt század 20-as, 30-as és az azt követő évek mozi világának felejthetetlen művészeit. Magam részéről a könnyeim folytak Buster Keaton, Harold Lloyd, a Marx
A néma, majd később a korai hangos fekete-fehér filmek nagy nevettetői, a mai napig szórakoztatnak és megnevettetnek mindannyiunkat. Felsorolni sem lehet a múlt század 20-as, 30-as és az azt követő évek mozi világának felejthetetlen művészeit. Magam részéről a könnyeim folytak Buster Keaton, Harold Lloyd, a Marx testvérek és a mai cikkünkben szereplő Stan és Pan duó örökké emlékezetes filmjeit nézve.
A kor remek színészeinek felsorolást és a korszakot méltóan zárta Charlie Chaplin, akinek a megjelenése a filmiparban egy külön tanulmányt érdemel, és jelentős szerepe már átnyúlik a II. világháború szomorú napjaira is. Mai szereplőinkből a Stan és Pan duóból, az amerikai Oliver Hardy már túl volt az első filmjén, amikor találkozott brit színész kollégájával, Stan Laurellel. A sovány, rezzenéstelen arcú angol és a kövér, állandóan vigyorgó amerikai – ellentétüket a hangosfilm megjelenése nyomán csak fokozta eltérő akcentusuk – nyerő párosnak bizonyult. Az első Stan és Pan film 1926-ban készült. Filmjeikben állandóan veszekedtek, bosszantották egymást, de többé sohasem váltak el egymástól.
Mit ír róluk a Wikipédia: Stan és Pan néven ismerik a magyar mozi- és tévénézők az amerikai burleszkfilm hőskorának klasszikus párosát: Stan Laurelt (1890. június 16. –1965. február 23., eredeti nevén: Arthur Stanley Jefferson) és Oliver Hardyt (1892. január 18. – 1957. augusztus 7., eredeti nevén: Norvell Hardy). Számos néma- és hangosfilmben szerepeltek együtt, mindig ugyanazt a karaktert megformálva: Stan játszotta a vékony, tutyimutyi, együgyű figurát, Pan volt a kövér, agilis, mérges. Stan és Pan összesen 106 rövid és játékfilmet forgatott együtt, kivétel nélkül komédiát. A zenedoboz című, 1932-ben készült filmjük, amelyben egy zongorát próbálnak felcipelni egy lépcsőn, Oscar-díjat kapott. Viszonyuk a harmincas évek végére feszültté vált, mert a poénokért és a forgatókönyvekért felelős Laurel kétszer akkora gázsira tartott igényt, mint állandó partnere. A közönség érdeklődése elfordult tőlük, utolsó közös filmjük 1950-ben készült Utópia címmel.
A YouTube-on rengeteg rövid jelenetüket és teljes estés filmjüket is megtalálhatjuk. Ízelítőnek érdemes ezt a Torreádorok című rövid jelenetet megtekinteni:
A címben említett remastered videó klip,zseniálisan ötvözi a két színész esetlen mozgását és társítja a közismert sláger dallamával és ritmusával. A tökéletesen kiválasztott zene a Bei Mir Bistu Shein / To Me You’re Beautiful/ Nekem te vagy a legszebb/ című népszerű jiddis dal volt, melyet 1932-ben mutattak be Brooklynban a jiddis című: Men Ken Lebn Nor Men Lost Nish/ I Would If I Could / Az lennék, ha képes lennék rá/ musicalban. A zeneszám azóta óriási sikerszériát ért el, talán a legnépszerűbb felvételét az itt beillesztett The Andrews Sisters előadásában hallhattuk.
A címben említett “100 éves jelenet” klipje, az azerbajdzsáni Ilhama Gasimova feat. DJ OGB közreműködésével készült. A zenés montázs összeállítói, vágói remekül oldották meg, a Stan és Pan páros kifogástalanul összehangolt mozgás kultúrája beillesztését, a lüktető zene ritmusára.
Bár szívszorongató nézni a róluk készült utolsó közös képet, vigasztaljon bennünket, hogy Stan és Pan (avagy Amerikában és a világ nagy részén Laurel and Hardy, Olaszországban Stallio és Ollio, Németországban Dick und Doof) még ma is rendkívül népszerű, az Entertainment Weekly szavazásán minden idők 45. legnagyobb mozisztárjának szavazták meg őket, képük ott van a Beatles Bors őrmester lemezének borítóján is. Több könyvet írtak róluk, mint Chaplint kivéve bármely komikusról, kapható életrajzuk, képeskönyvük, sőt még Stan és Pan enciklopédia is megjelent.
Lásd még a PARAMÉTER oldalán.