Számomra ez az év könnyűzenei bombahíre

Két kedvelt együttesem, a Sparks és a Franz Ferdinand közös lemezt ad ki, és már itt is az első szám. És pont olyan, mint ahogy az ember elképzel egy Sparks–Franz Ferdinand-együttműködést.

Maga a hír amúgy nem új, három hete jelentették be, de most vált kézzel foghatóvá, hogy már hallgatható a közös szám. Az új szupergrupp neve FFS, ami logikus rövidítés, bár nyilván nem véletlen, hogy megegyezik a for fuck’s sake fordulat internetes rövidítésével.

A két zenekar közül a Sparks jóval komolyabb múltra tekinthet vissza, mégis talán őket kell jobban bemutatni: a két Mael fivér (a színpadias magas hangon éneklő Russell és a Hitler-bajszos billentyűs, Ron) négy évtized alatt nagyon szép karriert futott be. Amerikai létükre a londoni glamrockvilág egyik legjobb zenekaraként robbantak be, a Kimono My House című 1974-es lemezük azóta is nagy klasszikus, és példát mutatott egyebek között a Queennek is.

Utána az elsők között haraptak rá az elektrodiszkóra és Giorgio Moroderre, majd a nyolcvanas években utolérte őket is az új hullám, és bár az évtized végére kicsit elfáradtak, sikerült egy bravúros szintipop lemezzel és egy kontinentális slágerrel (When Do I Get To Sing My Way) visszatérniük. Az ezredforduló után pedig egy nagyzenekaros/poperás kanyarral újra sikerült váltaniuk.

A Franz Ferdinand meg ugyan már nem annyira meghatározó és népszerű zenekar, mint volt tíz éve, de aki ott volt a tavalyelőtti szigetes koncerten, az láthatta, hogy ez az együttes még mindig nagyon rendben van, és a legutóbbi lemez sem lett rossz.

A zenekar mindig is büszkén vállalta a Sparks hatását, úgyhogy érdeklődéssel várom a majd júniusban megjelenő lemezt, és az sem mellékes, hogy az FFS fellép júliusban Trencsénben, a Pohoda fesztiválon. Az első szám, a Piss Off pedig egyszerre emlékeztet mindkét zenekarra, de a prímet azért a Mael testvérek viszik, és ez így is van rendjén.