Ha igaz a hvg.hu híre arról, hogy az idegileg kikészült Sasfiók 22 évesen visszavonul, akkor sajnálom őt. Rettenetes lehet egy arányérzék és gátlások nélküli sportapuka árnyékában szenvedni.
Ha esetleg valami gúnyos megjegyzés szaladt volna ki a szádon, amikor megtudtad, hogy az Uralkodói Család legidősebb gyermeke, nem sokkal azután, hogy bizarr olvasói levélben bizonygatta a 444-nek, hogy ő nem közszereplő, hanem magánember, egyszer csak abbahagyta a profi focit, gyorsan szégyelld el magad. Rettenetes lehet Orbán Gáspár futballistának lenni. Na nem azért, mert azt gondolnám, hogy Orbán Viktor valami ilyen-olyan szörnyeteg. De amilyen terheket focifronton rápakolt szegény fiára, csoda, hogy eddig bírta a gyerek.
Képzeld csak el, hogy az apád, aki teljesen rá van tekeredve a focira, maga is játszott valaha és téged is lelkesen cipelt edzésre, egyszer csak építtet egy stadiont a telketek oldalába, ahová olyan öltözőt terveztet, amikben a te 2/3 életnagyságú fotód fogadja a belépőt! Mindezt úgy, hogy egészen nyilvánvalóan nem te vagy a csapat legtehetségesebb tagja. De talán a tizedik legteheségesebb sem a keretből.
Elmúltál húsz, focista vagy, a kortársaid közül a legjobbak fix kezdők már az Nb1-ben, az ügyesebbek is egyre többet játszanak, némelyikük már válogatott is volt. Te négy évvel az első másodosztályú meccsed után csereként beállsz az NB1-ben, de a stabil cserejátékos pozíciója is messze van még. Nem egy rakétakarrier, de ilyen kezdet után sokan lettek akár fix elsőosztályú játékosok vagy válogatottak. Sehol sincs megírva, hogy aki 17 évesen nem gólkirály, az sosem futhat be nagy karriert. És eleve, a versenyszerű focizást elkezdők kisebb része lép pályára akár egyszer is ez életben NB1-es meccsen. Szóval ez eddig, ha nem is lélegzetelállító, de nem is nem valami ciki sportpályafutás. De milyen nyomasztó lehet átélni, ha olyan túlmozgásos sportapukád van, aki előbb fociakadémiát alapít, hogy jó képzést kapjál, aztán nyomasztásból még stadiont is építtet neked. Milyen lehet ilyen körülmények között nem az egyértelműen legjobbnak lenni?
Ha van gyereked, garantáltan találkoztál már a gyerekében a saját elvetélt álmait megvalósító sportapukával. Ez a jelenség egy fokig nemhogy rossz lenne, de egyenesen hasznos. Ki ne akarná, hogy a gyereke többre vigye nála, és ügyesebb is legyen? Ez tökéletes motiváció ahhoz, hogy időben elvidd sportolni. De a dolog könnyen félrecsúszik, az eredmény meg egy szorongó gyerek, aki érzi, hogy rengeteget várnak tőle egy olyan dologban, ami nem is száz százalékban az ő ügye.
Hát szerencsétlen Gáspár megkapta az egész ország legönfejűbb és legjobb lehetőségekkel bíró sportapukáját. A jelek szerint eddig bírta a feszkót.