Valami ijesztő történik a volt köztársasági elnökkel. Úgy emlékszik, hogy visszakapta a címét, de a vele készült interjúban további döbbenetes részletek is találhatók.
Megvettem a Sport Plusz elhíresült számát, benne az instant klasszikus Schmitt Pál-interjúval. És nem csalódtam.
Az interjú azért lett híres, mert a bukott csaló ezt mondja benne:
A valóság ezzel szemben az, hogy a nyomasztó emlékű Schmitt-ügy ezzel ért végképp véget 2013. május 15-én:
Az egyetem szerdai közleménye szerint a Jogorvosolati Bizottság azt állapította meg, hogy Schmitt Pál 1992-ben „Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése" címen benyújtott értekezése már a beadáskor sem formailag, sem tartalmilag nem felelt meg az 1985. évi I. törvény 111.§ (1) bekezdésében leírt követelményeknek és a Magyar Testnevelési Egyetem Doktori Szabályzatának. A Jogorvoslati Bizottság jogszabályba ütközőnek és etikailag kifogásolhatónak találta az egykori Magyar Testnevelési Egyetem azon eljárását, ahogy az értekezést hivatalos eljárásra bocsátotta. A közlemény ezzel feltehetőleg a doktori megvédésére utal.
A közlemény szerint miután megismerte a határozatot, Schmitt Pál kijelentette, hogy a Semmelweis Egyetem eleget tett a Fővárosi Törvényszék korábbi határozatának, és a rektor által felkért Jogorvoslati Bizottság személyesen meghallgatta őt. "A Jogorvoslati Bizottság határozatára tekintettel Schmitt Pál lemondott egyetemi doktori (doctor universitatis) címéről. Az ügyben további eljárásnak nincs helye" – áll a közleményben.
Másnap, május 16-án maga Schmitt is közleményt adott ki, amiben a következő szerepel:
A határozat megismerése után, tekintettel annak tartalmára, a tisztesség úgy kívánta, hogy egy akkor hibás egyetemi gyakorlat és eljárás alapján nekem ítélt kisdoktori címem használatáról az alábbi nyilatkozattal lemondjak" – tette hozzá a volt köztársasági elnök.
De akkor miért mondta most azt, hogy visszakapta a címét? El sem tudom képzelni. Lehetséges, hogy ő tényleg elhitte, hogy ha valamit elég sokszor mondunk el, akkor az igazzá válik, függetlenül attól, hogy a dolgok a valóságban tényleg úgy történtek-e? Akkor ő az az ember a Fideszben, akinek nem szóltak, hogy Habony Árpádék tevékenysége nem a pártvezetőknek, hanem a választóknak szól.
De nem ez az egyetlen bizarr rész a beszélgetésben. Schmitt egyszer csak azt mondja, hogy
"az én vezetésem alatt lett az olimpiai mozgalom a magyar közélet meghatározó része".
Mielőtt kiesnél a padból a heves jelentkezéstől, hogy "dehát a kommunizmus legkeményebb éveiben még ennél is sokkal meghatározóbb része volt, a háború előtti időkről nem is beszélve", nyugodj meg. Ugyanis maga Schmitt cáfolja meg saját magát 2 mondattal később azzal, hogy
"Magyarország olimpiaközpontúságát egyébként az is jelzi, hogy hogy a kiemelkedő eredményeket elkérő klasszisokat már Hajós Alfrédtól kezdve nagy megbecsülés és tisztelet övezi hazánkban."
Az is remek rész, amikor emberünk arról beszél, hogy ő minden felkérésre igent mond:
Irtó rég vettem Sport Pluszt, de most nagyon megérte!