Egészen szenvedélyes vita bontakozott ki arról, hogy szemétség volt-e, hogy a mai Napirajz a Magyar Nemzet kirúgott újságíróin viccelődött.
Egészen szenvedélyes vita bontakozott ki arról, hogy szemétség volt-e, hogy a mai Napirajz a Magyar Nemzet kirúgott újságíróin viccelődött.
Menjen a picsába, aki akármilyen lapnál dolgozó, akármilyen világnézetű újságírók kirúgásán gúnyolódik. Ha a kirúgásukhoz a háttérben ráadásul tudhatóan valamiféle politikai csaták vezettek, és még ezek után is gúnyolódik, akkor innentől majd mindannyiszor menjen el még egyszer a picsába, ahányszor kiejti vagy leírja azt, hogy sajtószabadság.
Amikor Panyi Szabolcs, az Index újságírója hétfőn este ezt a szöveget posztolta a Facebookjára, nem sejthette, hogy másnap részben pont az Index miatt lángol fel újra a vita a témában. Az évek óta az Indexen futó legendás Napirajz blogon Grafitember a kedd délelőtt kirakott friss képregényében ugyanis azon a szituáción röhög, amikor a bértollnokot éri el a végzete, és kirúgják egy kézfogás nélkül.
Azóta bárhol nyitom ki az intenetet, a Magyar Nemzet kirúgottjairól, a szolidaritásról, annak hiányáról, illetve a Napirajzról vitáznak a médiamunkások.
A téma szerintem azért annyira nem bonyolult: akik újságírók, és az elbocsátott jobbosokon röhögnek, azok megérdemelnék, hogy senki le se tojja, amikor őket fogják kirúgni. Ez sajnos nem fog megtörténni, mert nyilván óriási nyivogás lesz a baloldali térfélen, ha ilyen történik. Szerencsétlen nemzetesekkel még csak nem is mer senki nyíltan együttérző lenni azon a térfélen.
Aztán azoknak a kollégáimnak, akik azon az alapon röhögnek és ujjonganak most, hogy "ezek a rohadékok nem voltak szolidárisak velünk ekkor, ekkor meg ekkor, úgyhogy most miért lennénk mi szolidárisak velük", azt kívánom, hogy álmukban minden éjjel a mellkasukon meztelenül, lótuszülésben ülő Kerényi Imre olvassa fel egy általa kiadott könyvből, mit jelent az, hogy "szolidaritás".
A szolidaritás az nem a nekünk tetszők megjutalmazása.
Szerintem egyébként nem kötelező szolidárisnak lenni, és teljesen akceptálható viselkedés a többiek leszarása is, én például leginkább ebben utazom, de a balos sajtóban pont azért cinkelték visszatérően a jobbosokat, hogy rossz fejek, mert nem állnak ki velük együtt a sajtószabadságért.
A Napirajz esete egyszerűbb, Grafitember nem újságíró, vagyis teljes joggal gondolja és rajzolja azt a témáról, amit. Más kérdés, hogy ízléses volt-e kitenni a posztját az Index-címlapra. Nyilván nem. De az is biztos, hogy a revansista Index-olvasók jó részének tetszett a dolog.
Hogy a kirúgottak minimum egy része nyíltan kiszolgált egy politikai oldalt és ezerszer írt teljesen vagy félig hazug köcsögségeket, ha kellett, más újságírókról is? Persze, hogy így van, de ez semmin nem változtat. Egyébként pedig olyan sok szemrehánynivalója nincs is a magát morálisan mindig a legmagasabb polcra helyező balliberális tábornak. Én az Index előtt idesorolt lapoknál dolgoztam – Népszava, Magyar Hírlap, Világgazdaság – és leginkább a dolog kommunikációjában éreztem jelentős különbséget a tipikus balos és jobbos kolléga között. A jobbosok általában tök nyíltan megmondják, hogy egy oldal, egy párt és egy kormány érdekeit szolgálják, sőt ijesztően büszkék erre, míg a balosok a fű alatt teszik ugyanezt. Mármint nem mindannyian, de nem is kevesen.
Szóval sunyi szemétláda bőven volt ezekben a szerkesztőségekben, igaz normális, nem pártelfogult, jó fej újságíróból is volt nem kevés. Jobbos lapban még nem dolgoztam, ott nem tudom, mi a helyzet.
Ezt a balos-jobbos törzsi gyűlölködést praktikusan az is értelmetlenné teszi, hogy ezek a határok nálunk mozgékonyak. Eleve a legkeményebb jobbosok egy része óriási nagy kommunista volt. Többször írtam már arról, hogy a ma a kormányhű jobber sajtó hercegének számító Gazsó L. Ferenc szedett ki mondatokat a cikkemból Suchmann Tamás MSZP-s privatizációs miniszter telefonjának a hatására. Az életnek több arca van, mint egy kormányszóvivőnek, arcbőre meg még több. A Nemzettől most kirúgott Torkos Matild, mielőtt remek Magyar Hírlap-os – mármint még libsi-komcsi hírlapos – tényfeltáró újságíró lett volna, SZDSZ-es önkormányzati képviselő volt.
A másik kedvencem, amikor azért nem tekintik teljes értékű embernek a Magyar Nemzet-eseket, mert Simicska Lajos alkalmazottai. Miközben a Népszavában mindenki Puch László pénzét gyanítja, a Népszabadságban meg tulajdonrésze van az MSZP alapítványának.
De most veszem észre, hogy telepofáztam az internetet, pedig igazából tőletek akartam némi felvezetés után megkérdezni, hogy szerintetek is szemétség-e, ha az Index vagy más lapok kinevetik a kirúgott nemzeteseket? Vagy jogos?
Update: A legfogasabb és legrelevánsabb kérdést sajnos Bede Márton tette fel az ügyben a tumblr-en:
Ha Huth Gergelytől megvonja a pénzt a Fidesz, és bezár a pestisracok.hu, akkor is szolidarítani kell, vagy azért van egy határ?