Nincs jobb, mint egy időtlen klasszikusra ébredni. Szavaljuk együtt: "Hol késel, kommunizmus / boldogságom, tiszta szerelmem?"
Aki írta, az a Csurka-cimbora, Szaniszló Ferenc-szerű szélsősőges gyűlölködő, olaszul nem bezsélő leendő fideszes római nagykövet. A Fideszben sem értették soha, egy ilyen ciki figura hogy lehet NER-nagykövet. Az Örülünk Vincent által négy éve kibányászott vers érthetővé teszi.
Szentmihályi Szabó Péter: Nyers fohász a kommunizmushoz
Hol késel, kommunizmus,
boldogságom, tiszta szerelmem?
Boldogságunk, tiszta szerelmünk.
A bőség kosara! A jognak asztala!
A szellem napvilága!
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Felkiáltójelek helyett
a kérdőjelek ránk hullanak.
Tudom, nem sürgős.
Akár az apokalipszis, csak a
prófétáknak:
beteljesületlenséged
nem sokaknak bánat.
Hol késel, kommunizmus?
A termelőerők, a termelési viszonyok,
zakatolnak a gépek,
s a tudat… tudatunk alatt
nem akar elhalni az állam.
Hol késel, kommunizmus?
Tavaszra tavasz jön,
gyermekszemem öregen pislog;
kommunizmus, te, megigért,
feszítsd meg minden izmod,
rázd le az élősdieket.
Kommunizmus, növekedj, kisgyerekem.