Weiner István, a magyar kupléműfaj Lennon–McCartney-ja egy évszázaddal ezelőtt megjövedölte Szijjártó Péter kükümminiszter eljövetelét.
Olvasom az Index Szijjártó-interjúját, és a vége felé elérek ehhez a részhez:
Hogy szólítják egymást?
Ő engem Péternek, én őt elnök úrnak. Többször mondta 2006-ban, amikor elkezdtem vele dolgozni, hogy szólítsam a keresztnevén, de én így szoktam meg.
El tud képzelni olyan politikai fordulatot, ami után már nem követné a miniszterelnököt?
Nem.
Az utolsó kérdés-válasznál olyan erejű déja vum támad, hogy meg kell kapaszkodnom. De valami furcsa okból az ugrándozó Szacsvay Lászlót látom magam előtt. Pár másodperc, és rájövök. Szijjártóról – a neve említése nélkül – már mindent megírtak valamikor az 1910-es években. És én hallottam a dalt! Meg is van, hol. A Budapest Orfeumban, Császár Angela, Benedek Miklós és Szacsvay László csodálatos kuplétörténeti darabjában hangzott el Weiner Istvántól a Képviselő úr. Itt a szövege. Zenés videót eddig nem sikerült találnom, ha valaki tudna ilyet, szóljon:
A Képviselő Úr
Szerezte: Weiner István
Amikor én a világra jöttem,
A családom egész elhüle.
Kicsit vízfejű a szegény gyermek,
Mit csinál majd a szegény hüle?
Se-baj, szóltam, rosszabb esetben,
Vesztek nekem egy mandátumot.
S mint a mellékelt ábra mutatja,
Jól megjósoltam a fátumot.
Négy elemit nagy kínnal kijártam,
Eszem nem kínoztam hasztalan.
Ami szükséges egy honatyának,
Az nekem a kisujjamba van.
Jól tudok szavazni, helyeselni,
És az ordítás az elemem.
S legfőképpen akármit lenyelni,
Mit feltálal a pártfegyelem.
Még a saját kollégáim közt is
Sokan vannak irigyeim.
Mivel olyan jól ki vannak fejlődve
Az én drága nyálmirigyeim.
Egy pár jól irányított köpéssel
Megmentettem alkotmányt és hont.
Így ontottam nyálam a hazáért!
Reszket tőlem minden darabont.
Reggel elolvasom az újságom,
Tisztelt Házat, meg a folyosót,
Hogy megtudjam, tegnap nem-e mondtam
Bent valami óriási jót.
A folyosón, ha a szám kitátom,
jegyeznek az újságírnokok.
S másnap aztán meglepetve látom,
Hogy én milyen szellemes vagyok.
Életemet majd elkeseríti
Az utálatos protekció.
Tanítóné, meg a vasutas néni,
Operából balett náczió
Fővárosi illemhelytartónő,
Képviselőházi büffet-miss
Könyörög, hogy fogjam meg a pártját.
Protekczióm nagyon sokra visz.
Voltam mindenféle kormánypárti:
Pártok közt én nem válogatok.
Szeretném én azt a kormányt látni,
Amelyet én nem támogatok.
Hűséges és odaadó harcos,
Megbízhat bennem a hatalom.
Tüzet fújó kuruc negyvennyolcas!
Persze hatvanhetes alapon.
Weiner István egyébként a klasszikus pesti kabaré Messije volt, olyan csodálatos slágerekkel, mint a legviccesebb magyar nyelvű ősnégerezés:
Vagy a dal a kanos Lőwingerről:
A Mester számtalan dalt írt a legjobb hangú kupléénekesnek, Steinhart Gézának is, itt egy jellegzetes darab:
Fotó: Bruzák Noémi/MTI