Idegenből jöttek, át a határokon, sötét a színűk, hosszú a csőrük, és elrabolják tőlünk azt, ami a miénk. A kormányzat pedig végre erővel válaszol, és fegyverrel gyéríti meg őket.
Ideje volt lecsapni a rohadék kárókatonákra.
Militarista diadalüvöltéssel és levegőbe csapkodással fogadtam a linket, amiből kiderült, hogy a Földművelésügyi Minisztérium pályázatot írt ki a kárókatona-gyérítési program lőszerbeszerzési támogatásához.
Már-már abban reménykedtem, hogy csecsemőtől aggastyánig mindenkit felfegyvereznek a szemétládák ellen, de az általános mozgósítás sajnos még hátra van. Egyelőre azok pályázhatnak pénzre, akik már bizonyították, hogy jól lövik a kormoránt, mert minden korábbi áldozat után 900 forintos fejpénz jár nekik, amiből az ólmost kivéve bármilyen sörétes lőszert vásárolhatnak.
A reakció csak annak tűnhet túlzottnak, aki nem tudja, hogy a betolakodó kormoránok milyen irtózatos puszítást végeznek a magyar folyók és tavak halállományában. Egy nagyobb csapat egész környékekről tud minden többkilósnál kisebb halat teljesen kipusztítani, de az utolsó szálig. A tengerre méretezett étvágyú, igen ügyes, a mély szakaszok legaljáig leúszó madarak mindent lenyelnek, ami mozog és nagyjából hengeres testű, tehát lenyelhető.
Ezek a madarak előbb Európa nyugati részén okoztak sok helyen ökológiai katasztrófát és váltottak ki tüntetéseket, majd a vándorlásuk miatt egyre keletebbre is. A probléma gyökere az, hogy a tengerparti kolóniák létszáma robbanásszerűen megugrott, mivel a korábban összezsugorodtt állományt több országban igen szigorúan védték, de azután is, hogy már látszott, kezelhetetlenül kezdtek elszaporodni.
A túlnépesedett, többezres, sőt több tízezres telepek étvágyát őszre már a tengeri torkolatok halbősége sem tudja kielégíteni, ilyenkor szoktak nekivágni hatalmas csapatokban a kontinensnek, út közben letartolva a vizeket. Az ügyességük és óriási étvágyuk mellett – egy 2,5 kilós példány akár napi 0,5 kiló halat is megeszik – azért igen károsak, mert közel ugyannyi, számukra lenyelhetelenül nagy halat sebeznek meg súlyosan halászás közben.
Vannak becslések, hogy a komolyabb csapatok egy adott vízszakasz teljes halállományának 50-80 százalékát képesek letarolni egyetlen rohammal. Ezt a víz jó esetben is évek alatt képes kiheverni, ha egyáltalán. Hát ezért örültem annak, hogy ezek ellen a betolakodók ellen még lőszerre is hajlandó pénzt adni a kormány.
De hogy új szerkesztési elveinknek megfelelően valami pozitívval fejezzem be, a kárókatonáknak egy csodás dolgot is köszöhetünk: Gion Nándor A kárókatonák még nem jöttek vissza című könyvét, ami az egyik legjobb magyar ifjúsági regény még ebben a legendásan erős mezőnyben is. És felnőtteknek is tökéletes!