Anthony Bourdain drog- és szeszkazán szakácsból lett – saját szavaival – az éttermi szakma árulója, egyben a modern kajatévézés talán legérdekesebb figurája, akitől sok érdekes dolgot meg lehet tudni a világról. Többek között azt, hogy sose rendelj hétfőn halat.
Cucc
Az egész egy cikkel kezdődött. Mármint nem Bourdain élete, hanem az, hogy világszerte ismert lett, és bejárta az egész világot, ahol Kongótól a Gázai övezeten át Ferencvárosig beszélgetett emberekkel, hogy a piáláson és a zabáláson keresztül megmutasson valamit az életükről. A New York-i értelmiségi családból származó Bourdain kamaszkori punkoskodásból lett szakács, ezzel párhuzamosan a politoxikománia pápája. Valahogy túlélte, bár voltak benne ilyen részek:
A cracktől pszichotikus leszel. Nagyon-nagyon súlyos állapotban voltam. Négykézláb mászol a padlón, festékdarabokat bámulsz, és abban reménykedsz, hogy egy darab cucc, amit leejtettél, aztán azt mondod, szarok bele, elszívom, akkor biztos kiderül.
Zsír
Ebből és hasonlókból jött ki a kilencvenes évek végére, majd megcsípett egy főszakácsi munkát a Les Halles nevű New York-i étteremben. Nem sokkal ezután írt egy cikket, egy elég rövid, de annál mókásabb cikket, Don’t Eat Before Reading This (Evés után ne olvasd el) címmel, melynek első bekezdése az egyik legjobb cikk- vagy könyvindító, amit valaha olvastam. Megpróbálom sután lefordítani, ha tudod, olvasd el az eredetit a New Yorkerben:
A jó kaja, a jó evés a vérről és a belsőségekről szól, a kegyetlenségről és a romlásról. A sótól duzzadó disznózsírról, a büdös, zsíros sajtokról, a fiatal állatok zsenge mirigyeiről és felfúvódott májairól. A veszélyről szól – a marhahús, a csirke, a sajtok, a tengeri herkentyűk baktériumoktól hemzsegő bugyrairól. Lehet, hogy az első kétszázhét osztrigád az elragadtatásba repít, de a kétszáznyolcadik simán ágynak dönthet, hidegrázással, izzadással, okádással.
Hát ettől a négy mondattól én azóta reszketve, a kézhátamat kaparva leszek éhes. A cikk hatalmasat robbant, Kitchen Confidential (A konyhafőnök vallomásai) címmel könyv lett belőle, a könyvből pedig tévéműsor. Bourdaint szárnyára kapta a világ, és azóta már nem szakácskodik, csak a világot járja, és vért, belsőségeket és zsenge mirigyeket keres. Közben írt egy csodálatos blogposztot a pár éve bezárt El Bulliról, a világ talán legjobb, legérdekesebb, legőrületebb étterméről, és azt írta, hogy ez nem valami cinikus pöcsölés a gazdagoknak, hanem két testvér kőkemény, felemelő munkája.
Hal
Bourdain mostanában a reneszánszát élő CNN egyik sztárja, ahol sorozata, a Parts Unknown (Nem séfnek való vidék), a csatorna egyik legnézettebb műsora. Ehhez jött most forgatni Budapestre. A műsor pezseg a vad kísérletezésről – a Panavision mozikamerával készített felvételek mellett olyanok is vannak, ahol felespohárra ragasztanak Goprót.
És hogy miért nem szabad hétfőn halat rendelni? Mert napok óta ott rohad. Csütörtök este adta le az étterem a rendelést a halasnál, és abból maradt meg, amit péntek és szombat este nem rendelt ki senki. Undorító, és ami ennél sokkal nagyobb gond, még csak nem is finom. Halat kedden kell rendelni.