Magyarországon ilyet még nem csináltak, világszinten is ritkaság: 1:100-as méretarányú, vagyis majdnem 3 méter hosszú, és minden egyes miniatűr szobrot külön formáztak meg hozzá kézzel és tűheggyel. Lenyűgöző, én egészen közelről nézhettem meg, és tátva maradt a szám.
Magyarországon ilyet még nem csináltak, világszinten is ritkaság: 1:100-as méretarányú, vagyis majdnem 3 méter hosszú, és minden egyes miniatűr szobrot külön formáztak meg hozzá kézzel és tűheggyel. Lenyűgöző, én egészen közelről nézhettem meg, és tátva maradt a szám.
Amikor belépünk az Országház új látogatóközpontjának kiállítótermében berendezett műhelybe, ketten dolgoznak a gigamakett befejezésén, de az elmúlt fél évben Bojti Márton és Hajnal Péter vezetésével egy hattagú, építészekből, szobrászokból álló csapat melózott napi 12 órákat az elképesztően pepecselős feladaton. 9000 munkaóra van benne, ami elsőre rettentő soknak tűnik, de miután eltöltöttem húsz percet a műhely-kalickában, már egyáltalán nem irreális.
Ez egy olyan, felnőtteknek és gyerekeknek készült álombabaház, amin minden – de tényleg a legapróbb részlet is – olyan, mint az eredetin: a faragványok, a vízköpők, a szellőzőrendszer Kossuth téri rácsa, a felsőházi ülésterem fa üléssora, még a rézcsillárok is. A csillárok és a padsorok azért, mert ez nem egy sima épületmakett, kimetszették nagyjából a negyedét, hogy láthatóvá váljon a belső szerkezete is. Így belátunk a kupolaterembe, a kettő közül a felsőházi ülésterembe, a föld alatti látogatóközpontba és még néhány helyiségbe.
A kedvenc metapoénom, hogy a makett látogatóközponti részén látható lesz a makett makettja is. Lézerrel gravírozták bele egy plexi tömböcskébe, és természetesen 1:100:100, vagyis 1:10000 arányú.
A tárgy a szinte esztelenül precíziós kézi munka és a modern technológia ötvözésével készült. Bojti elmesélte, hogyan csinálnak meg például egy tipikus külső falelemet az ablakokkal. Az egységet számítógépen megrajzolják, majd kompjútervezérlésű CNC-maróval rétegenként kimarják a lapokat, ezeket utána kézzel összeragasztják. A rákerülő faragványokat pedig előbb egyenként megformázzák, aztán negatív gumi öntőformát készítenek róluk, és kiöntik.
Hogy miért nem egy darabban marták ki a falelemeket? Mint mesélik, a CNC nem tud konkáv felületet marni, márpedig az ablaktokok faragványain vannak ilyen részek, ők meg hűek akartak maradni az eredetihez.
Felmerülhet, hogy miért nem nyomtatták ki az elemeket 3D-nyomtatóval. Egyrészt igen drága, de nem is ez volt a fő szempont, hanem hogy a 3D-nyomtatók felületei nem elég simák és precízek, látszódik rajtuk, hogy a gép rétegenként printeli ki a térbeli alakzatokat.
A makett nagy részét kitevő mart-ragasztott műanyag elemeken kívül akadnak lézerrel kivágott papírrészek, műgyanta öntvények, réz- és famunkák a majdnem három méter hosszú csodatárgyon. Ami, mint itt is látható, tiszta fehér.
A Parlament – mármint az igazi Parlament – belterében az oszlopfőkön egyedi szobrok állnak. Ezeket külön-külön formázták meg ide, egy-egy gyufatöredéknyi anyagból, tűheggyel. Ugyanilyen tiszta kézimunka az összes rézcsillár, pad és egyéb belső berendezés. No meg a padlástér fedélszéke és merész tartógerenda-rendszere, ami például olyan elem, amit élőben alig láthat valaki.
A rézmunkák egy részét fényérzékeny anyag segítségével, fotomaratással oldották meg.
A makett megépítése is irtó összetett feladat, de maga az előkészítés sem volt sokkal egyszerűbb. Az épületnek ugyanis csak a külsejéről állt rendelkezésre kortárs értelemben vett pontos építészeti rajz, amit a makettmesterek fel tudtak használni. A beltérről alig, a főemeletről – ahol az összes nagyobb, a metszetben látható helyiség található – semmi. Ezeket mind ki kellett mérni, lefotózni és megrajzolni, ami egy ekkora és ennyire összetett háznál igen kemény feladat.
Hogy érzékelni lehessen az arányokat, a Házban és előtte a Kossuth téren emberfigurák is meg fognak jelenni. Az alkotók egyszerűen nem voltak hajlandók elárulni, hogy valóra válik-e az álmom, és a Kupolateremben tényleg látható lesz-e olyan jelenet, hogy a törpe Kövér László Tanár Úr éppen kikerget egy szemtelen szocialista nebulót. Óriási lehetőségek vannak az emberalakokban! Tiszta hülyeség lenne például kihagyni a 444-es Stáb Elől Menekülő Kormánypárti Képviselőt, illetve a Büféből Gyanúsan Csillogó Szemmel Billegve Távozó Államférfit.
A cucc összesen 23 millió forintba került, ami elsőre talán soknak tűnik, de leosztva a munkaórák számával és az anyagköltséggel, árában van. A csajom díszlettervező és építész, amikor megkértem, hogy tippeljen, szerinte mennyiből jött ki a makett, kapásból azt mondta, valahol 20 körül.
Most folyik a hajrázás, a makettet hétfőn adják át, utána csinálják meg a végső helyét a látogatóközponton belül.
(A feltűnően jobb legfelső fotó Wachsler Tamás műve, a bénák az enyémek, de próbálok fejlődni! Az Országház és a Kossuth tér, illetve környékének felújítását irányító Wachsler összes képe itt nézhető meg.)