A 12 év rabszolgaság 2013 fontos filmje, mindennél őszintébben beszél Amerika legnagyobb nemzeti traumájáról, folyamatosan kapja a díjakat a művészi értékeiért és a színészi teljesítményeiért. Csak éppen nem lehet sem szeretni, sem élvezni. Kritika.
A 12 év rabszolgaság 2013 fontos filmje, mindennél őszintébben beszél Amerika legnagyobb nemzeti traumájáról, folyamatosan kapja a díjakat a művészi értékeiért és a színészi teljesítményeiért. Csak éppen nem lehet sem szeretni, sem élvezni. Kritika.
Az angol Steve McQueen rendezőnek úgy tűnik, hogy játékfilmjeiben egy heppje van, az pedig az, hogy szörnyű helyzetekbe került emberekről forgat. Az Éhség a szándékos koplalással, majd a fekália kreatív használatával sztrájkoló ír terroristákról és az őket rendszabályozó börtönőrökről szólt, a Szégyentelen egy olyan szexmániás férfi története volt, akit folyamatosan hajtottak az állatias vágya, de a kiteljesüléseket egy percig sem élvezte, és most itt van a 12 év rabszolgaság, amiben egy tanult, szabad ember megtapasztalja azt, hogy milyen az, amikor állatként bánnak vele hosszú évekig. Az első két filmjének főszereplői valamennyire maguknak köszönhették a helyzetet, a terroristák a tetteik miatt kerültek börtönbe, a szexfüggő pedig nem akart soha parancsolni az étvágyának, Solomon Northupot viszont erőszakosan elragadták a családjától és minden beleszólás nélkül beletaszították megalázó, embert próbáló, elviselhetetlen helyzetek sorozatába. Lehet, hogy ezért ez minden technikai bravúr, tökéletes rendezés, díszlet, operatőri munka, színészválasztás ellenére McQueen leggyengébb filmje eddig. Ha azt látod, hogy a főszereplő nem tud változtatni a helyzetén, akkor csak a megváltást várod. Ha valaki viszont tudna, de nem akar, akkor bármi jöhet.
Pedig Northup története tényleg szörnyűséges. A Saratogában élő szabad zenészt egy nap megtalálja két férfi és jól fizető munkával kecsegteti. Northup rábólint, elmegy a férfiakkal dorbézolni, de reggel nem ágyban ébred, hanem megláncolva egy cella padlóján. Innentől hajóval a déli államokból viszik, onnantól pedig birtokról birtokra kerül, szadista és kevésbé szadista gazdák tulajdonába. Mivel igaz történetről van szó, a film alapjául is Northup megemlékezései szolgáltak, ráadásul ott van a hatalmas spoiler a címben, tudjuk, hogy Northup minden megaláztatás ellenére haza fog találni. A tizenkét év megtöri, a film végére egy olyan ember toporog haza, aki pillanatokra volt attól, hogy engedelmes haszonállattá változzon a testi és lelki kínzások után. De otthon van.
A 12 év rabszolgaság közben végig a Passió járt a fejemben, nem azért, mert szeretek Mel Gibsonra vagy a gonosz zsidó összeesküvésre gondolni más filmek közben, de itt is végleg az a benyomásom volt, hogy majdnem két és fél órányi véres, utálatos, elviselhetetlen szenvedést kell végignéznem a művészet nevében McQueen filmje technikailag tökéletes, vannak benne olyan bravúros hosszú beállítások, amiktől a lélegzetem elállt. A színészi munkák egységesen erősek, a főszereplő, általam csak a Serenity-ben megjegyzett Chiwetel Ejiofor már söpörheti le a polcát, hogy kitehesse a különböző díjakat. Valószínűleg ez lesz a film, ami után a kritikusok végre megjegyzik a nevét és le tudják majd Google nélkül is gépelni. Michael Fassbender, McQueen visszatérő szereplője félelmetes a kiszámíthatatlan, gonosz birtokosként, Paul Giamatti, Paul Dano és Benedict Cumberbatch pedig a rövid idejüket ugyanolyan jól kihasználják, ahogy azt a pedigréjük alapján bárki elképzelheti. Egyetlen kivétel Brad Pitt, aki egy kanadai abolicionalistaként inkább csak egy hülye szakállt és fontos szerepet kapott, de komoly munkát kevésbé. Ugyanannyira kilóg a lóláb a Gladiátort is szerző Hans Zimmer filmzenéjétől, amitől minden csendes és egyértelmű pillanat szörnyen jelentőségteljes lesz.
Ritka az olyan film, ami szinte mindenben csúcsteljesítményt nyújt, de mégsem tudok úgy kijönni a moziból, hoy az év egyik legjobb filmjét láttam.
Tényleg az a bajom a 12 év rabszolgasággal, hogy csak szenved benne valaki? Lehet. A jelenetei csak variációk ugyanarra a megalázó témára, Northup figurája csak abban változik igazán, hogy az évek során egyre jobban kitanulja a butabeszédet, amivel nem árulja el a saját tanultságát és intelligenciáját. Buta nigger lesz belőle, és ez az egyetlen módja annak, hogy túléljen. Hogy miért akar túlélni, azt nem tudja. Mi viszont igen. Lehet, hogy ez vele igazából a bajom.
A 12 év rabszolgaság január másodikán kerül a magyar mozikba.
Fotó: outnow.ch
Kérdés, komment, anyázás jöhet a cikk alatt.