Mint egy obskúrus sportág űzője az olimpián, Thürmer Gyula is négyévente tűnik fel pár hétre. Pedig amit ez az örökzöld, normcore fickó mond, azzal minimális díszcsomagolással elsöprő választási győzelmet lehetne aratni.
„Keresd a kalapácsos embert!” – szólít a szórólap. A szórakoztatóan paleobolsevik logót és szlogent metálsági szempontból már Vajda Gábor is megvizsgálta a Szamizdaton, de én azon gondolkoztam el, amikor megtaláltam reggel a postaládámban, hogy negyedszázadnyi politikai donáldkacsázás helyett a Munkáspárt simán vezethetné is ezt az országot.
Persze a 25 év politikai donáldkacsázás is szép eredmény. Nekem igazából fogalmam nincs, ki az a Thürmer Gyula, csak annyi van meg belőle – mint remélhetőleg minden embernek, akinek jobb dolga is van a magyar belpolitika megismerésénél –, hogy van ez a csávó, aki a választások előtt előjön, és van néhány idős férfi és nő, akik meghallgatják, amit mond. A Parlamentbe sose jutottak be, nem is fognak, fel se merül, hogy bejussanak – mondjuk ez a teljesítmény még így is elég 150 millió forint állami pénz leakasztásához. Ami máris mutatja, hogy akárki is Thürmer Gyula, nálam ezerszer okosabb és dörzsöltebb, mert én például még sose akasztottam le 150 gurigát az államról 25 évnyi donáldkacsázással.
Ennek ellenére zavarba ejtő lehet Thürmer Gyulaként elnézni, hogy egyszerű, a mindenkinek alanyi jogon járó állami minden üzenetére építve fantasztikus erejű és hatalmú Borg épült ki mellette az elmúlt években. Különbség a Fidesz és a Munkáspárt üzeneteinek tartalmában nincs. A Munkáspártnak egyszerűen csak nem volt pénze, igénye, szorgalma vagy tehetsége olyan kommunikációs kampányhoz, ami nem ennyire expliciten kádárista. Ami kalapácsos bolsevik és nagy Ő-vel hivatkozott Kádár János helyett a szómágia ingoványára épít, és ami az explicit kádárizmust a modernség mázába csomagolja, a munkásmozgalom helyett a Powerpoint ikonográfiájával.