Ugye milyen jó lehetőség, hogy kiszúrj egy kollégával? Én viszont voltam olyan naiv, és önként bevállaltam, hogy péntek hajnalban reggel kizarándokolok a Petőfi Laktanyába, ki tudja, hány vérszomjas katona közé, és ott majd valami futásszerűséget mímelek.
Azt mondják, akkor lesz egy sajtótájékoztató sikeres – többek között –, ha az újságírók kellemesen érzik magukat. Most viszont a szervezők úgy érezték, pogácsát máshol is zabálhatnak a puhányok, ideje őket megmozgatni. Fenébe a kényelemmel, mutassuk meg nekik, mi a honvédség! Így az október 5-én tartandó, tíz, illetve négy kilométeres NATO-futást beharangozó tájékoztatót egybekötötték egy kb. 2,6 km-es ízelítő kocogással az éppen 100 éves laktanyában.
Fotó: Szabó Lajos zászlós
Legnagyobb meglepetésemre a sajtó részéről megjelentek több mint fele nő volt – uraim, ez ciki –, még ha ez valójában csak hét emberből csak négyet jelentett is. Szerencsére nagyobbnak tűnt az érdeklődés a katonasportolók jelenléte miatt, akik csöppet felkészültebbnek tűntek nálunk. (A katonasportolókat az különbözteti meg, hogy ők a kötelező napi egy óra edzésen felül is sportolnak, így nagyjából el tudjuk képzelni a köztük és az újságírók közti erőnlétkülönbséget.)
Fotó: Antall József Tudásközpont
Bemelegítés közben még bizakodtam, ha egy kettlebelledzést végig tudok csinálni, akkor ez is menni fog, ennyit már a gimiben is lefutottam, a gond csak az, hogy utoljára akkor tettem ilyet – ha a busz után rohanást nem számítjuk. Motivációként – és hogy civilek ne kószáljanak egyedül véletlenül sem a laktanyában – kapott minden sajtós maga mellé két-három katonasportolót, akiknek mi diktáltuk a tempót. Ezen azért nevettem.
Fotó: Szabó Lajos zászlós
Esetemben erre a segítségre nagy szükség is volt, mert a lejtős-emelkedős laktanyaterepen másfél kilométer után már tényleg ki akartam köpni a tüdőmet, és elheveredni valahol a fűben, de így legalább több-kevésbé végigfutottam, úgyhogy ezúton is köszönet Arnoldnak és Attilának és Zolinak, akik becipeltek a célba. Szó szerint.
Fotó: Antall József Tudásközpont
A saját határaim feszegetésének kétes értelmén kívül két dolgot tanultam. Az egyik, hogy bárkiből lehet civil egyetem után is katona, így ha a kommunikáció szakos diplomám valóban csak egéralátétnek jó, akkor még mindig tárt karokkal vár a honvédség. Csak futni kéne megtanulni. A másik ennél is fontosabb: úgy tűnik, a laktanya díszbejáratát őrző katonák nem beszélhetnek. Kr kedvesen megkérdezni őket, merre is van az a nyamvadt Töhötöm utca, ami előtt már háromszor elsétáltam utcanévtábla hiányában. Csak a kétségbeesés jelent meg a szemükben.
Fotó: Szabó Lajos zászlós