Bevallom soha nem voltam még cukrászdaáldáson, úgyhogy kicsit meg voltam lepve, hogy az messziről egy magyar középpárt erődemonstrációjára hasonlít, közelről meg olyan, mint egy családias nemzetközi diáklázadás. Ha már egyszer elmentünk megnézni Don Bosco ereklyéjét májusban, a szalézi fagyizó nyitását sem sem
Bevallom soha nem voltam még cukrászdaáldáson, úgyhogy kicsit meg voltam lepve, hogy az messziről egy magyar középpárt erődemonstrációjára hasonlít, közelről meg olyan, mint egy családias nemzetközi diáklázadás. Ha már egyszer elmentünk megnézni Don Bosco ereklyéjét májusban, a szalézi fagyizó nyitását sem sem hagyhattuk ki tegnap!
A szalézi rend egykori könyvesboltjának helyén nyílt ugyanis cukrászda a Múzeum körúton Valdocco néven (Torinónak ezen a részén működött a rendet alapító szent, Don Bosco). Az áldás egyébként olyan pikk-pakk lezajlott három megszólalóval, hogy bármelyik céges rendezvényt szervező példát vehetne róla (meg a Bazilikában a Don Bosco-ereklye mellett prédikáló pap is.)
Rüsics István, cukrászmester elmondta, hogy az egész cukrászda attól szalézi, hogy a rend pártfogásába vette: van a falakon szentkép, kereszt, egy nagy üvegben pedig rengeteg idézet az alapítótól, amiből midnenki húzhat.
Ezeket leszámítva átlagos fagyizónak tűnik a Valdocco, nincs benne mondjuk méhednek gyümölcse névre keresztelt mézesfagylalt, meg semmi ájtatos elnevezés. A szaléziaknál bevett szokás a boltok felkarolása (legalább annyira, mint hogy a templomaik mellett focipályák vannak), mivel Don Bosco is azzal segítette leginkább százötven éve a szegénységben élő gyerekeket Olaszországban, hogy munkára tanította őket.
A bolt ettől függetlenül magánvállalkozás, a hely pedig az önkormányzaté, de a bevétel egy részével a szaléziakat támogatják, például a polgárdiban működő szalézi ház (egész pontosan Don Bosco Iskolaház) nehéz sorsú gyerekeit.
Mivel nem vagyok egy tülekedős újságíró, szépen végigáltam a sort, ami ebből a száz-százötven fős tömegből formálódott. Az előttem álló ifjuság egy része ugyan átment a McDonald's-ba, mert nem bírta tovább, én mégis kitartottam.
A féladag leginkább kostolónak elég, az egész fagyi már normál méretű. Az áldás napján ingyen osztották a fagylaltot a rá szánt pénzt mindenki egy kosárba dobta, aminek az lett a vége, hogy a piaci ár duplájáért nyaltunk el egy bécsi mandulát angol punccsal és egy csoki-sztarcsit, mert azt mégsem mondhattam, hogy mennyit kérek vissza egy ezresből. A képeken féladagos gombócok láthatók:
A fagyik amúgy tisztességes, jó fagylaltok, de csak emiatt nem fogok belépni a szalézi rendbe. Aki megpróbálná a Valdoccót, az a bécsi mandulát kostólja meg – mert az tényleg üt.
"Nem hiszem, hogy mi leszünk a világon a legjobbak, de a másodikok mindenképpen szeretnénk lenni "- monda Rüsics István.
Hát elég erős a budapesti mezőny, szóval a területi bajonkságon is lesznek még nehéz meccsek azt hiszem.
