Egy Nekrológ c. nekrológ jelent meg a blogján este. Így kezdődik: „A politikai elemzés halott. Megölték. Megöltük. S még az sem biztos, hogy sajnálni kell ezért.”
Egy Nekrológ c. nekrológ jelent meg a blogján este. Így kezdődik: "A politikai elemzés halott. Megölték. Megöltük. S még az sem biztos, hogy sajnálni kell ezért."
Na de először is, ki és mi ölte meg a politikai elemzést?
- a pártok, akik beletolták a mezőnybe a saját politikaelemzőiket és -elemzéseiket
- az értéksemlegesség, amit Török maga is fontosnak tartott másfél évtizeden át, most viszont már tévútnak látja ezt
- a tudatlanság, ami annyit jelent, hogy az elemzőnek óhatatlanul kevesebb infója van arról, hogy mi történik, mint a politikusoknak, akik csinálják a történéseket
Ebből adódóan a nyilvánosság előtt folytatott politikai elemzés Török szerint nem más, mint értelmiségi okoskodás. Ez sem rossz dolog, de művelése sok kérdést vet fel.
S hogy mit jelent mindez? Vége a politikai elemzésnek? Nem, dehogy. Ami a nyilvánosságban halott, valójában él és virul. Valódi politikai elemzésre mindig szükség lesz. Kell a politikai szereplőnek, mielőtt döntéseket hoz. Ha van esze, ilyenkor nem a termékmenedzsert kérdezi, vagy a termékmenedzsertől nem termékmenedzselést kér. Kell azoknak a vezetőknek is, akik érintettjei lehetnek a politikai döntéseknek, és nem félelmeik vagy reményeik megerősítésére, megcáfolására vágynak, hanem szaktudásra. S persze kell a tudományos megismerésnek is, egy szűk olvasóközönségnek, akik beszélik ezt a nyelvet és értik a célt. Magam tehát művelni fogom a jövőben is. Aztán majd kiderül, hogy hogyan használom.
Ez a posztzárás nekem elég enigmatikusnak tűnt, úgyhogy fel is tettem Töröknek a kérdést – elektronikus levélben –, hogy mindez azt jelenti-e, hogy a jövőben nem tévézik, nem blogol és nem is facebookozik. Ezt válaszolta:
Az írásban semmi új nincs, ezekről a dolgokról már sokat beszéltünk, de számomra mostanában ért össze. A poszt csak diagnózis, a következményeken hónapok óta gondolkozom. Sok lehetőséget mérlegelek. Az biztos, hogy az értékmentes nyilvános elemzésnek már nem nagyon látom értelmét. A nyilvánosságnak politikai szereplőkre van szüksége, nem elemzőkre. Ebből számomra két út következik, szerintem nyilvánvaló, hogy melyik ez a kettő.
Ezek után muszáj volt megkérdezni még, hogy politikusnak vagy tudósnak áll-e. Ezt írta:
Ennél azért árnyaltabb. Az első is és a második is. 1. Politikai szereplővé kell válni, legalább annyiban, hogy az értékmentességet szögre akasztom. 2. Nem kell politikai szereplővé válni, hanem a politikai elemzés más formáit kell művelni.
Hát ez a helyzet. Arról, hogy én mit gondolok erről az értelmiségi okoskodásról, néhány hónappal ezelőtt írtam egy ilyet, érdekes, hogy abba is elég rendesen belekevertem Török Gábort, pontosabban belőle indultam ki. De nekem amúgy könnyebb egyrészt-másrésztezni. Egyrészt, mert elveszett a világézetem, és nemigen találom, másrészt, mert én csak egy újságíró vagyok, vagy mi. Ebből adódóan sem politikus, sem pedig tudós nem lehetek.