Arra értem haza a Camp Nouból, hogy eltűntek a fradisták. Deutsch elnök úr viszont hirtelen lefogyott. Ezeknél a Kubatov-huszároknál a durva Fradi-tábor is jobb volt! Meglepett riport a Bozsik stadionból, az MTK-Fradiról.
Arra értem haza a Camp Nouból, hogy eltűntek a fradisták. Deutsch elnök úr viszont hirtelen lefogyott. Ezeknél a Kubatov-huszároknál a durva Fradi-tábor is jobb volt! Meglepett riport a Bozsik stadionból, az MTK-Fradiról.
Abban a boldog állapotban csöppentem bele az MTK-sok évi legfontosabb meccsébe, a rettegett kakastollasok elleni rangadóba, hogy semmit sem tudtam az elmúlt két hét magyarországi történéseiről, mert Barcelonában nyaraltunk a családdal, és direkt alig interneteztem. Így eleve alig jutottam be a meccsre, mert nem tudtam, hogy hiába csak szeptember 15. utántól kötelező a klubkártya, az MTK–Fradira már csak ilyennel lehet jegyet venni. Az utolsó pillanatban mégis sikerült sajtóakkreditációt kérnem, így Markó Ferkó világutazó, illetve a családom klubkártyabirtokos tagjainak társaságában DNS-mintavétel nélkül bevitorlázhattunk a Honvéd-pályára, ahol az MTK két évig vendégségben játszik.
Egyből feltűnt, hogy milyen kevesen vannak a fradisták. Nálunk kint volt a teljes, 600 fős közönség – tök jól megtöltenénk a Katona József Színházat! –, és ezzel vertük őket, ami egészen szokatlan látvány volt. Eleve azt éreztem, hogy itt bármi megtörténhet, de amikor felnéztem a főtribünre, és megláttam, hogy a nyár folyamán Deutsch Tamás slank lett, mint egy angol agár, és olyan nemes dohánybarna, mint Medgyessy Péter, már tudtam, hogy különleges délután vár ránk.
És tényleg az lett, mert én ilyen puding MTK–Fradin az életemben nem voltam. Nemhogy testi fenyegetés meg gyalázatos rasszista kórus nem volt, de egy rendes Hajrá, Fradi! sem. Borzasztó ezt kimondani, de ide gyerekeket lehetett volna beengedni!
Épp azt néztem, mi az a szemben kiakasztott, furcsa "B-közép" drapéria, miközben a sarki kisboltos fiútól tudtam, hogy a rendes Fradi-tábor idegenbe sem követi a csapatot, a kötelező klubkártya elleni tiltakozásból, amikor a Ferkó azt mondta, hogy ez szerinte nem is az igazi Fradi-keménymag, hanem valami olyan banda, akiket állítólag a Kubatov fizet. Mármint azért fizeti a kamuultrákat, hogy járjanak meccsre, és legyen valami tábornak kinéző izé, ha már az igaziak bojkottálják a klubot.
Később, sörért mászkálva több embertől is ugyanezt a lelátói pletykát hallottam a Kubatov-szurkerekről.
Innentől direkt figyeltem, mit művel a Kubatov Monsters, miközben mi ahhoz képest egészen jól passzolgattunk, a Fradi meg kábé akkora lelkesedéssel támadott, mintha az MTK tizenhatosán kötelező gyökérkezelés + kézi prosztatavizsgálat várta volna őket.
Hát egyfelől olyanok voltak, mint az MLSZ álma: tőlük aztán garantáltan nem hangzott el semmi törvénysértő. De más se nagyon. Ott álldogáltak a pletykák szerint pártigazgató-klubelnöki szinten szponzorált molinójuk mögött, és a meccs nagy részében némán néztek, oszt ennyi. Direkt viccesen hatott, amikor egyszer megpróbálkoztak egy reszketeg hangú "Ki nem ugrál, szar újpesti"-vel. Ennél hiteltelenebb huligánkodást rég hallottam. A messze legizgalmasabb látványt akkor nyújtotta a túloldal, amikor a régi fradista népszokásnak megfelelően verekedés tört ki a szurkolóik között, de ekkor is az ólomlábakon rohanó biztonságiak jelentették a minőségi szórakoztatást.
És csúnya kifejezéseket még verekedés közben sem használtak! Az egy darab alibi gágágázásért meg szinte ők kértek elnézést.
Az MLSZ és a rendőrség bénázása elleni tiltakozásból – a meccsünkre online még sem lehetett jegyet venni – az MTK ultrái sem szurkoltak, de azért ott voltak, a második félidőben közöttük álltam. Ők annyira jól röhögtek a töketlen Kubatov-huszárokon, hogy észre sem vették, de majdnem elkezdtek drukkolni mégis. Olyan príma skandálások hangzottak el majdnem, mint:
Hol van a szkenner, Kubatov, hol van a szkenner?
De aztán győzött az Értelmiségi Monsters legendás fegyelmezettsége, és mégsem énekeltek hangosan.
Hiába nyertünk a végén egy szinte tiki-takával kijátszott akció végén, ráadásul ki más, mint Dr. Horváth góljával, és hiába voltak régen tényleg undorítóak a Fradi szurkolói, nekem egy ilyen fing, gyalázkodás- és rettegésmentes meccs után sajnos egyáltalán nem maradt győztesrangadó-hangulatom. A Fradinak igazából akkor őrült jó érzés gólt lőni, ha attól többezer hangos szemétláda kussol el, nem pedig pár tucat, eleve néma Kubatov-huszár.
A kemény magunk a végén megpróbálkozott egy rettentően ironikus
indul a busz, indul a busszal,
de erre sem volt válasz, így az ellenfél nélkül maradt Választott Szurkolótábor elindult, hogy a Kispeti Sivatagon át, hosszú bolyongás után, hazaérhessen vacsorára.
Ha mélyebben érdekelne a kamutábor-téma, itt van három link Markó Ferkótól.
Ez itt a Fradimob posztja a kamutábor megalakulásáról.
Ez meg arról, hogy olyan buták voltak, hogy az első molinójukra hosszú ő-vel írták rá, hogy "kőzép".
Ez arról, hogy nyomtatott papírokról tanítják a friss kamuszurkolókat a Fradi-dalokra.