Azoknak, akik könnyedén tudnak olvasni, valószínűleg fogalmuk sincs, milyen frusztráló érzés, amikor ez az egyszerű dolog csak nagy erőfeszítések árán sikerül. Ezt a frusztrációt akarta Dan Britton tervezőgrafikus szimulálni egy speciális betűtípus segítségével. Kipróbáltam, sikerült neki a dolog.
A betűtípusról a Dezeen kérdezte a tervezőt, aki elmondta, hogy nem azt akarta bemutatni, hogy pontosan mit is látnak a diszlexiások – őt is ezzel diagnosztizálták az egyetem alatt –, hanem azt, hogy ez a részképességzavar milyen érzelmi állapottal jár.
Britton az egyik legnépszerűbb betűtípust, a Helveticát vette alapul, és ezt alakította át úgy, hogy eltávolította az egyes betűket alkotó vonalak kb. 40-40 százalékát, gyakran ezzel együtt azok legfőbb karakterjegyeit is, úgy, hogy a betűk még épp kisilabizálhatóak maradjanak. A cél az volt, hogy tényleg egyesével kelljen megvizsgálni minden betűt ahhoz, hogy el lehessen olvasni a szöveget. A folyamat így tízszer olyan sokáig tart, mint a normál olvasás esetében.
Nem tudom, nektek hogy megy, én amikor megpróbáltam először elolvasni, vért izzadtam és marha ideges lettem, aztán pár perc alatt eléggé belejöttem a dologba – egy idő után megjegyeztem, hogy melyik karakter melyik betűt takarja –, mondjuk talán annyi előnyöm van, hogy én tanultam grafikát és tipográfiát – és nem vagyok diszlexiás.
Britton honlapján nem csak a betűk tervezéséről vannak elég jó képek, hanem van egy talán még körülményesebben olvasható szöveg is, amelynél nem hiányzonak a fenti betűkészletből hiányzó vonalak, viszont azok más színnel, elcsúsztatva láthatóak.
via io9