A jó hír: elképesztő. A rossz hír: nehéz lesz ezek után a piacon kolbászozni. A belsőépítészetről, a menüminimalizmus laudációjáról és a trashkaják elluxusodásának buktatóiról (és azok elkerüléséről) a poszt végén lehet olvasni, előtte a lényegről, a menü végigzabálásáról.
A jó hír: elképesztő. A rossz hír: nehéz lesz ezek után a piacon kolbászozni. A belsőépítészetről, a menüminimalizmus laudációjáról és a trashkaják elluxusodásának buktatóiról (és azok elkerüléséről) a poszt végén lehet olvasni, előtte a lényegről, a menü végigzabálásáról.
A kolbászok és hurkák:
- egyenként 12 dekásak
- faszén felett sülnek
- időnként lángnyelvek csapnak fel
- mindegyikhez jár néhány kis szelet helyben sütött kenyér
- és valamilyen szósz vagy sült zöldség
A faszén az íz mellett az áltis humor továbbgörgetését is segíti. Az öt kolbászt és egy hurkát ketten feleztük el Bazsó Gábor barátommal, degeszre zabálva ezzel magunkat, civilben kettővel tökéletesen jól lehet lakni.
Citromos disznó (890 Ft)
A kolbászok sorrendjét a szakácsra bíztuk, aki egyébként a szomszédos Innio borozó-étterem szakácsa, a Faszaládé annak függelékeként működik. Szardellás majonéz jár hozzá. Itt már éreztem, hogy minden remekül fog alakulni.
Kacsamájas csirke (1390 Ft)
Nagy kacsamájkockák a csirkekolbász mátrixában. Körtés mustárba kell mártogatni. Komolyan. Véletlenül 72 órán belül ez volt a harmadik alkalom, hogy kacsamájat ettem, azt pedig ekkor még nem tudtam, hogy egyikért sem fogok fizetni. Kacsamáj. Egy kolbászban. Mennyi máj! Itt már biztos voltam benne, hogy minden remekül fog alakulni.
Marha és bárány (1190 Ft)
Édes istenem. Szósz helyett vörös és sárga sült cékla jár hozzá. Az összhatás sültkolbász helyett dekonstruált húsos szendvics. Bámultam a gőzölgő szeleteket. A kolbászok a Faszaládé emblémáját – egy húsdaráló tárcsáját – ábrázoló papírral letakart pléhtálcákon érkeznek. A papír szélének szabálytalan tépése figyelemre méltó. Figyelem: ha tripofóbiában szenvedsz, azaz nem állhatod például a darázsfészkek, a pipabékák (Pipa pipa) vemhes nőstényeinek vagy az Apple-óra nyitóképernyőjének látványát, akkor ne nézd a papírt, mert nem fogsz tudni enni.
Csípős sült kolbász (790 Ft)
Ez lenne a mesebeli változata annak, amit a piacon kapunk. Sokszor ettem ilyet az életemben, de különösebben soha nem voltam oda érte. Most értettem meg, miért: túl nagy darabokra van darálva a hús, jól kivehetők a gyanús darabok, így pedig nehéz követni Bismarck tanácsát a törvényekről és a kolbászokról. A Faszaládé sültkolbászában a húscafatok pont annyira nagyok, hogy felismerhetően húscafatok maradnak, de pont annyira kicsik, hogy az összhatás homogén legyen. Arra gondoltam, hogy minden sültkolbásznak ilyennek kéne lennie. Mustár jár hozzá.
Nem csípős sült kolbász (790 Ft)
A csípős sült kolbász párja, azzal mindenben megegyezik, csak nem csípős. Állítólag vannak emberek, akik nem szeretik a csípős dolgokat. Jut eszembe, én is ismerek egyet: az apám! Apám meghívott kedden ebédelni, hízott kacsamájat ettem, ő császárhúst. Ugyanúgy mustár jár hozzá, mint a csípős sült kolbászhoz. A nem csípős sült kolbászhoz, nem az apámhoz.
Véres hurka (990 Ft)
Öt kolbász után ideje volt valami édességet enni, a Faszaládéban ez a véres hurka. Korábban is találkoztam már a véreshurka-készítés desszertiskolájával, és akkor is nagyon szerettem: sült almával és fenyőmaggal készül, nem a hatalmas grillen, mint a kolbászok, hanem egy külön serpenyőben. Az összhatás olyan, mint egy különös torta egy olyan világban, ahová csokoládé helyett vér jutott. Minden remekül alakult.
A belsőépítészet
Nagyon kicsi az egész hely, kétoldalt egy-egy pult, amit támasztani lehet, középen a hatalmas grill (olyan, mint egy miniatűr argentin grill), felette egy vörös neon, miszerint HÚS. A falakat fekete-fehér mozaikcsempe borítja, számokat formálnak 1-től 5-ig, a pult évgyűrűkre forgatott fakockákból van, mint az Operaház vagy a Múzeum körút 5. kapubejárója. Leginkább úgy éreztem magam, mintha Közép-Európa történelme egészen máshogy alakult volna, és mesés, nagyvilági jólétben és dekadenciában telnének napjai. Az első világ, akárcsak a jövő, már itt van, de nincs egyenletesen elosztva.
A menüminimalizmus laudációja
Rosszat én még nem ettem olyan helyen, ahol nagyon kevés dolog volt az étlapon. Az egyik legjobb étterem, ahol az életemben jártam, hét dolgot tart az étlapon, ebből ráadásul három ugyanannak az ételnek a zöldséges, húsos és halikrás változata. A Faszaládé étlapján öt kolbász és egy hurka van, valamint sör, fröccs és almaszörp. Az almaszörpben nem vagyok biztos, almavalami, én sört ittam.
A trashkaják elluxusodásának buktatói (és azok elkerülése)
Van ez a jelenség, leginkább a hamburgerrel, hogy aprólékos, körülményes fine diningot csinálnak egy alapvetően proli ételből. Legjobban a Faszaládéhoz hasonlóan az Október 6. utcában található Burger and Love-ban lehet megfigyelni, ahol a mániákus részletességgel összerakott hamburgerek késsel-villával evésre ösztökélnek, ahelyett, hogy rendesen berámolnánk őket, össze-vissza csöpögtetve.
Ez meglepő módon inkább nyomasztó, mint jó, én ott például szinte csak sült krumplit vagy csirkés szendvicset szoktam enni, a hamburgerek feszélyeznek. Egy alkalom után úgy tűnik, hogy a Faszaládé pont a megfelelő határig merészkedett ezzel az alapvetően szintén proli étellel. Fantasztikusan finom, de nem nyugtalanító túlzás: ugyanúgy be lehet falni, mintha a piacon ácsorognánk, aztán jóllakottan lelépni.
Érdekes kérdés, hogy a hazai közönség mit fog kezdeni az árképzéssel. Nem tudom, mennyibe kerül a piacon a sültkolbász és a hurka, mert utoljára 2008. szeptember 3-án ettem ilyet, és elfelejtettem, de a Faszaládéban két kolbász és egy pohár sör 2000-2500 forintból van meg, ami már egy jobb ebédmenü ára. Persze itt nem mást kapunk, mint egy jobb ebédmenüt, de mindenképp bátor próbálkozás piaci talponállós kaját rekontextualizálni abban az országban, ahol még a tisztességesen megfizetett emberek is hajlamosak színpadiasan sopánkodni azon, hogy mennyibe kerülnek a dolgok, függetlenül azok minőségétől.
Óriási disclaimer
Említettem feljebb, hogy a héten háromszor ettem kacsamájat, és egyszer sem fizettem érte. Apám mellett anyám is elhívott a héten ebédelni, vele többek között szintén kacsamájat ettem. Ez eddig kettő. Amikor fizettem volna péntek este a Faszaládéban, akkor mondták, hogy erre most a vendégük voltam. Én valamit hebegtem-habogtam, hogy de hát ez lehetetlen, mire mondták, hogy egyébként is képtelenek lennének elfogadni a pénzem, ugyanis nincs még pénztárgépük. Ha majd rendesen meg lesznek nyitva, és lesz pénztárgépük, akkor borravaló formájában pótlom a hiányt (5×0,5 kolbász + 0,5 hurka + 2 sör = 3800 forint). Ma pedig meg is nyitottak.