Érzem én gyerekek, hogy ebben a sztoriban ennyi volt, amit a címben leírtam, de azért akkor is baromi jó nem? Főleg, hogy a legkisebb fia szerint épp olyan jó állapotban van, mint amikor eltűnt, csak a szakálla nőtt meg. Jókedvű volt és viccelődött.
Gene Penaflor egy vadászcsapatról szakadt le a kaliforniai Mendocino Nemzeti Parkban és tűnt el nyomtalanul. Annyira nyomtalanul, hogy négy napig hiába keresték kutyával-macskával, rendőrökkel, parkőrökkel mindennel.
A bácsi elkószált a többiektől, lezuhant egy kisebb szakadékba, elvesztette az eszméletét. Mikor magához tért, hatalmas köd volt és megsérült az állán. Félt, hogy esetleg elfertőződik a sebe ezért jobbnak látta, ha helyben marad egy patak mellett. Tüzet rakott, avarba burkolózott, de másnap még nagyobb ködre ébredt.
Bár többször is látott helikoptert elszállni maga felett, hiába rakott a tűzre leveleket, hogy jelezzen velük, nem vették észre. Persze nekivághatott volna a visszaútnak, de úgy érezte, nincs elég ereje hozzá.
Ahhoz viszont volt, hogy kaját gyűjtsön: gyíkokat, kígyókat, algákat, bogyókat és mókusféléket. Hogy ez utóbbi alatt mit ért, milyen állapotú egyedeket és hogyan fogta el azokat, arról nem szól a fáma, én meg el sem tudom képzelni – bár ugye puskája az volt, hiszen vadászni indult.
Végül egy csapat vadász fedezte fel a tábortüze füstjét és vitte biztonságba.
/Via: ukiahdailyjournal.com, a fotó persze illusztráció: Lizards by robynejay/