Isten mentsen attól, hogy egy György Péterbe oltott sirámot írjak ide, ha már oda jutottunk a popkultúrában, hogy annyi mindent fetisizálunk a nyolcvanas évekből a dekortól kezdve a zenén át az öltözködésig, akkor jobban oda kellene figyelni arra, hogy archiváljunk olyasmiket is, amik egyszeriek, reprodukálhatatlanok,
Isten mentsen attól, hogy egy György Péterbe oltott sirámot írjak ide, ha már oda jutottunk a popkultúrában, hogy annyi mindent fetisizálunk a nyolcvanas évekből a dekortól kezdve a zenén át az öltözködésig, akkor jobban oda kellene figyelni arra, hogy archiváljunk olyasmiket is, amik egyszeriek, reprodukálhatatlanok, mégis többet mondanak a korszak popkultúrájáról mint mondjuk egy Communards-kitűző.
Ilyenek azok a töménytelen mennyiségben előállított, félillegális barkácsolt VHS-szinkronok is, amik az ország jelentős részének a filmes műveltségét formálták a nyolcvanas-kilencvenes években. És ezek azok, amikből a blackdevilangler nevű magyar YouTube-felhasználó elkezdett a saját gyűjteményéből fontos részleteket kitenni.
A kalózszinkronok megítélése körülbelül olyan, mint egy napiszaros videóé – vicces, körbe lehet adogatni, azt mondják benne, hogy ártú ditua, mindenki lájkolja, aztán meg jön helyette a következő trambulinos hanyattesés. Közben pedig ugyanannyira múlandóak, mint egy kazettán körbeadott Neurotic-demó. Csak míg azoknak a gyűjtésére ott volt a ma már sajnos nem frissülő Ultra Rock Agency, a VHS-szalagokat mintha mindenki hagyná a francba.
blackdevilangler, aki egyébként Viktor, még gyerekkorában látott egy csomó ilyen filmet és nem hagyta, hogy a szülei rávegyenek valamit a TDK-kazettákra. És jó érzékkel, vagyis inkább egy képernyőre irányított kamerával, sikerült legalább valamit megőrizni abból, amit apáink néztek a haverjaikkal a tévé előtt.
Viktor gyűjteményéből az a legszembetűnőbb, hogy olyan filmek is vannak közöttük, mint a a Veszett vagy a Paraziták, két korai David Cronenberg-horror, de olyanok is, amik meghatározták azt, amit ma VHS-korszaknak hívunk: Chuck Norris, Arnold Schwarzenegger, Forró rágógumi 3, a Halál ezer arca. Aztán olyanok, amikre ma már kutya sem emlékszik, mint például A legjobb védekezés című 1984-es Dudley Moore-film, aminek az egészen életvidám narrátoros szinkronja Viktor szerint pont szembemegy azzal a monotonsággal, amit mindenki ezekről a hangalámondásokról gondol.
Még ha a Vaterán lehet is néha eredeti VICO VHS-kazettákat venni, ezeket a kalózváltozatotak nehéz felhajtani. Viktor 5 hónapja kezdte, a legutóbbi videót, a Csak kétszer élsz című Bond-film részletét pár órája tette ki. De azt mondta, hogy nem biztos, folytatni fogja, mert macerás felvenni és nehéz jó részeket találni a filmekben. Pedig kevés jobb dolog van ezeknél a videóknál, amik érdekesebb lenyomatai lehetnek a rendszerváltás előtti és utáni tömegkultúrának. Valaki hozza őt össze a Delíria bloggal és egy kultúrminiszterrel és legyen ez a Műcsarnokban kiállítva.