Megfigyeltétek már, hogy míg az Igazából szerelem c. alkotás vonatkozó repteres jeleneteiben mindenki szép és kedves, addig Ferihegyen rondák és idegesítőek a várakozók és az érkezők?
Oké, biztos az is benne van, hogy eleve nem valami kellemes az érkezési szint. Szűk és szürke, és az egyetlen pozitívuma, hogy a Spar vasárnap is nyitva van, úgyhogy vettem kenyeret.
Miszerint tegnap délben. Viszont még mindig vannak taxis hiénák – és még mindig vannak, akik szóba állnak és elmennek velük –, de most nem is rajtuk akadtam fenn, hanem a pénzváltón. Tudom, ez sem új dolog, és nem is magyar sajátosság, de akkor sem értem, hogy miközben rendeleti-jogszabályi úton annyi mindenbe pofázik bele a kormánypolitika, aközben ezek az instant lenyúlások vígan virágozhatnak. 0% százalék kezelési költség, hirdeti a váltó, az, amelyik az eurót – feljegyeztem a pillanatnyi állást – 239,57 forintért veszi és 333,57-ért adja.
Az alatt a pár perc alatt, amíg ácsorogtunk várakozólag – nem tudom, mennyire lehettünk rondák és idegesítőek –, belegyalogoltak a csőbe legalább tízen. Ilyenkor konkrétan viszket az agyam, legszívesebben odamennék mindenkihez, hogy hé, te ló, te ütődött külfi, ne csinálj hülyeséget, egyrészt ott az ATM, utána meg válthatsz a városban. De aztán nem megyek oda. Akinek nem esik le a hatalmas vételi-eladási résből, hogy mi a dörgés, magára vessen.