Könnyen megesik velem, hogy csúnyán lemaradok egy új divatról. Ilyesféleképpen alakult viszonyom az aktív szénnel is.
Először a hasmenéses megbetegedések jellemző kezelési módjaként találkoztam vele. Hogy ez orvosilag mennyire oké, nem tudom, de mindegy is, később a laboros kurzusok elején különféle mérgezések esetén alkalmazott csodaszerként tündökölt a balesetvédelmi oktatás és zárthelyik keretein belül (de erős savakra, lúgokra és még sok másra nem jó, mondjuk erős savakra és lúgokra eleve leginkább minimum életveszélyesen megsérülni szokás). Aztán arról olvastam, hogy ivóvizet, vagy épp vodkát is lehet vele szűrni, hogy olyan igazán jó ízetlen legyen, a vodka is. Mert hát az alkoholos italokban az alkohol a lényeg, víz csak hígítás gyanánt kell. Azért, hogy meg is bírjuk inni.
Aztán egyszer csak szembejött velem
a divatszén!
Ki ne hallott volna tisztítókúrákról: léböjt, víznap és a jó ég tudja még miféle lehetősége van annak, aki úgy gondolja, hogy egy párnapos önkínzás megszabadítja majd a gonosztól. Az ilyen tisztításokról, különösen a belekben lerakódott, összegyűlt, talán még pártot is alapított mindenféle nem jó dolgokról mondta azt egy kiváló gasztroenterológus, hogy bárkinek szívesen felírja a hashajtót, amit béltükrözés előtt kell fogyasztani, és aztán még meg is mutatja az eredményül kapott tiszta beleket élő egyenes adásban. Egyébként az olcsó hipermarket-paradicsom héja elég nehezen ürül ki a vastagbélből, ha valakit esetleg érdekelnek az ilyen részletek. Persze a bélflóra marad, arra akár lehet is némi hatással egy speciális diéta.
Nem tartozik szorosan a témához, de megjegyzem azért, kedvenc tisztítókúrás eposzi visszatérő elemem a ne vidd túlzásba, mert akkor a szervezeted hirtelen akar majd szabadulni a sok felgyülemlett méregtől, ami nagyon veszélyes. Nem vagyok orvos, sőt, leginkább orvos nem vagyok, de én azért inkább arra gondolnék hasonló helyzetben, hogy szerencsétlen szervezetem megpróbál hirtelen alkalmazkodni ahhoz, hogy mondjuk kurvára nem ettem semmit két napja, csak némi zöldséglevet. Mert azért vicces dolog azt gondolni, hogy a rendszeres táplálékbevitel béklyójától megfosztott szervezet majd vééégre nagytakarításba kezd ahelyett, hogy mondjuk olyan mellékes feladatokra koncentrálna, mint a túlélés.
Na, ebbe a tisztítókúrás kultúrkörbe tört be az aktív szén. Nem kémiáznám-fizikáznám túl a dolgot, főleg, hogy nem is tudnám, de a lényeg annyi, hogy a cucc nagyon jól tud magához vonzani, és, ha már, magánál is tartani különféle apró izéket, úgymint mondjuk méreganyagokat. Legalábbis ez az ökölszabály erre. Aztán más kérdés, hogy nem feltétlenül a legjobban kutatott cuccról van szó, sok esetben (lehet, hogy) totál haszontalan. Ja igen, az előbb említett tulajdonságot adszorpciós képességnek nevezzük, és jelen esetben elsősorban az anyag kis tömegre jutó hatalmas felületéből adódik.
És nem is kell már sokat olvasni, először is szembesüljünk a nem is annyira új, már múló divattal. Adott egy fekete színű lötty, ami aktív szenet tartalmaz. Gyakran keverik mindenféle zöldség- és gyümölcslevekkel is, kiválóan illeszkedik az egyébként is menő mindenféle színes folyadékok közé, ráadásul túlzott csúsztatások nélkül rá lehet fogni, hogy tisztító hatású. Persze nem külsőleg, külsőleg szépen feketít, ami nem meglepő.
Hol van akkor mégis a baj? Ott, hogy az aktív szén nem válogat. Mármint válogat, de nem jó és rossz alapján, hanem inkább pofára megy a dolog, viszont inkább megköti a különféle vegyületeket, mint nem. Legyenek azok gyógyszerhatóanyagok, vitaminok vagy más egyebek. Így hát, aki valami egészséges és tápláló étel mellé fogyasztja a fekete szmötyit, könnyen úgy járhat, hogy igazából evett is, meg nem is valami egészségeset.
Konc-tipp: kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.