Van valami a vulkánokban, ami időtlen idők óta vonzza az embereket. Részben persze a mesés termőtalaj. A vonzalom, mint minden vonzalom, gyilkos: 280 ezer ember halt meg benne 400 év alatt. Egy új Nature-tanulmányból kiderül, hol a legveszélyesebb a vulkánok mellett élni.
A szelíd földrajzú Magyarországról nehéz elképzelni, hogy a Föld hemzseg a tűzhányóktól, pedig hemzseg. Az emberek több mint 10%-a él potenciálisan aktív tűzhányótól 100 kilométernél nem messzebb. A veszély sokféle lehet: törmelékár, láva, fojtó gázok, sár, a kitörés által megolvasztott hó, összedőlő épületek. A nemzetközi vulkanológuscsapat által készített tanulmány az elmúlt 10 ezer év 9500 vulkánkitörését vizsgálva azt derítette ki, hogy a legnagyobb para
Indonézia.
Ez persze nem meglepő. A Csendes-óceáni tűzgyűrűn fekvő, rendkívül népes országban egymás hegyén-hátán állnak az aktív vulkánok. Köztük is legveszélyesebb a jávai Merapi, egyszerűen azért, mert alig 30 kilométerre van a több mint kétmilliós Yogyakartától.
A vulkánok okozta történelmi halálesetek több mint felét adó öt nagy kitörés közül kettő is Indonéziában volt: a Tamboráé 1815-ben, a Krakataué 1883-ban. A Tambora nemcsak Indonéziát érintette: a gigászi kitörés felelt a 19. századi Európa legsúlyosabb éhínségéért.
Indonézia után szintén a Csendes-óceáni tűzgyűrű országai következnek a rangsorban: Fülöp-szigetek, Japán és Mexikó. De nem kell ilyen messzire menni, ha rettegni szeretnénk egy vulkanikus apokalipsztistől. Itt egy remek cikk a Nápoly melletti – na nem a Vezúvról, hanem a potenciálisan sokkal súlyosabb Flegrei-mezőkről.
Fotók: Kimon Berlin (Szakuradzsima, Japán), Michael Day (Bromo, Indonézia), Robin Welch (Anak Krakatau, Indonézia), MONUSCO (Nyiragongo, Kongó), Carlo Mirante (Vezúv, Olaszország)