1350 forint egy szendvicsért? Hülye vagy te, Dávid? Abból már lehet enni két körúti kebabot! Vagy egy akkora pizzát, hogy kidurran a hasad! Az lehet, de ez a szendvics meg annyira jó volt, hogy rendeltünk még egyet, ennyiért. Pastrami a belvárosban.
1350 forint egy szendvicsért? Hülye vagy te, Dávid? Abból már lehet enni két körúti kebabot! Vagy egy akkora pizzát, hogy kidurran a hasad! Az lehet, de ez a szendvics meg annyira jó volt, hogy rendeltünk még egyet, ennyiért. Pastrami a belvárosban.
Mitch Hedbergnek, a 2005-ben meghalt amerikai komikusnak van egy vicce a szendvicsekről. Imádja a szendvicseket, de azt hallotta, hogy New Yorkban mindig túl sok kibaszott húst tesznek bele. Olyanok, mint a tehenek, két oldalt egy keksszel. Ha megkérdeznék tőle, hogy kér-e még valamit, akkor legszívesebben azt válaszolná, hogy igen, egy vekni kenyeret és még pár embert hozzá. Hedberg egyébként nem a sok elfogyasztott hústól, hanem a mérhetetlen mennyiségű kokaintól és herointól halt meg.
Én szerintem még sosem fogyasztottam olyan szendvicset, amiben több a hús, mint minden más, ez mondjuk nem azt jelenti, hogy legszívesebben selyemsonkát teszek kétujjnyi kenyerek közé, hanem például hogy sosem voltam a Pastramiban. Ettől még simán lehet elképzelésem a pastramiról, sőt van is, ez egy olyan isteni, marhahúsos szendvics, amit a Butcher's Kitchenben lehet kapni 1750 forintért.
A Butcher's Kitchent még másfél hete, késő este láttam először, akkor A4-es papírokra nyomtatott feliratokon az állt a kirakatában, hogy TESZTÜZEM. Ezek a feliratok azóta lekerültek, de a tesztüzem még mindig áll, egyelőre nincsenek levesen, desszertek, amikor csütörtök délután NAK-kal elmentünk ebédelni, még záporoztak a pult mögött a vezetői utasítások („Ide jön majd a két hűtő, a szalvétákat meg majd tehetitek ide!"), de ez mind teljesen mindegy, mert kértünk három szendvicset, kettőt magunknak, egyet meg elvitelre Lacinak. Szegény Laci aztán várhatott ránk egy órát, mert ami kettőt ettünk, az annyira finom volt, hogy azonnal rendelnünk kellett egy harmadikat, hogy elfelezzük.
Én kértem egy pankobundában panírozott csirkecombos szendvicset, aminek Retro volt az álneve, úgyhogy került bele tejfölös uborkasaláta is, NAK meg már kezdésnél meglobogtatta a kitömött pénztárcáját és kikérte a pastramiját.
Legalább húsz percet vártunk. És vártunk. Én nem szoktam olyanokkal foglalkozni egy ilyen helyen, hogy belsőépítészet, meg díszítés, de a Butcher's Kitchennél végre meglépték azt, hogy minden egyes székkel csak az ablakba lehet ülni, úgyhogy senkinek sem kell sem a fehér fallal, sem egy izzadó pultoslánnyal szembenézni evés közben. Nincsen bajom az izzadó pultoslányokkal egyébként, de a Klauzál utcát nézni sokkal érdekesebb, azon filózunk NAK-kal, hogy mi lehet a Klauzál utca 8. alatt, pont a Doboz nevű szórakozóhely mellett. Valószínűleg semmi, az ablakok vagy be vannak törve, vagy egyáltalán nincsenek, a redőnyök lezuhantak, az épület bejárati ajtaja be van rácsozva. A megoldást nem tudjuk meg, mert kijön a kajánk, ami egyrészt áll egy emberes méretű szendvicsből, másrészt négy-öt darab sültkrumpliból. Elfelezzük mindkettőt, aztán elkezdünk enni.
Én rég ettem valami olyat egy budapesti büfében, amibe nem tudnék belekötni. Nem tudok belekötni a nagyon finom kenyérbe, a szaftos, jóízű csirkecombba, az uborkasalátába. Itt egy kép róla, amikor még hozzá sem nyúltam:
NAK meg majdnem leszédül a székről a pastramijától. Aztán én is, mert megkóstolom, és egyszerűen annyira finom, hogy ott ülünk a kirakatban, tömjük az arcunkba a füstölt marhahúst, a mustárt és a káposztasalátát, és csak huhogunk, hogy te jó isten. A krumpli is olyan, amit én nem nagyon ettem még, burgonyaíze van, és nem olyan, mintha egy mélyhűtött keményítőhasábot pörköltek volna meg olajban.
Az egész annyira finom, hogy kirendelünk még egy pastramit. Lacira gondolunk, akinek ki fog hülni a szendvicse, bár lehet, hogy ez már nem fogja zavarni, mert éhen hal az irodában. De különösebben nem érdekel, csak az, hogy érkezzen meg a második rendelés, mert be akarjuk habzsolni. Behabzsoljuk, elbúcsúzunk, visszabiciklizünk az irodába, aztán még a délután folyamán megbeszéljük, hogy mennyire jót ettünk. Aztán Laci ezt írta, amikor behabzsolta az övét:
Én malachúsos – karamellizált hagymás – jalapenós – füstölt sajtosat kértem. Nem emlékszem, mikor ettem ilyen finom szendvicset. A hús lazán megállta volna a helyét önálló tányéros fogásként, de marha nagy mázli, hogy nem került tányérra, mert akkor nem ezt ebédeltem volna. A kifejezetten zamatos puha húshoz prímán passzolt a fokhagymás majonéz, a mustár és a karamellizált hagyma, a jalapeno nem tolakodott, sőt az összehatást még az egyébként ide nem illő, sőt tök fölösleges sajt sem tudta lerontani. Kinézetre kicsit hasonlított a Montenegrói Gurman szendvicseire, de sokkal jobb volt azoknál.
Nem tudom, hogy a Butcher's Kitchen hogyan fogja állni a bulinegyed rohamát, meg hogy fog-e változni bármi a minősége, amikor majd teljes lendülettel kinyit. Az biztos, hogy ilyen szendvicsek mellett lehet, hogy hülyeség is bármi mást árulni.
Butcher's Kitchen – A Hentes konyhája
VII., Klauzál utca 11-13.
Címlapfotó: NAK / cink.hu