Több évtizedes késlekedés-halogatás-szerencsétlenedés után végre megtekintettem saját szemeimmel a jáki templomot. Annyit szeretnék csak mondani, hogy egészen lenyűgöző.
Több évtizedes késlekedés-halogatás-szerencsétlenedés után végre megtekintettem saját szemeimmel a jáki templomot. Annyit szeretnék csak mondani, hogy egészen lenyűgöző.
Volt még valamikor tavasszal ez a jó kis posztom – tízes lista formájában –, amiben összeszedtem szerintem szuper magyar dolgokat, mert eléggé meguntam, hogy túl gyakran van fanyaloghatnékom nekem magamnak is. Később meg egy másik, amiből kiderült, hogy eléggé bírom a templomokat. Áprilisban is gondoltam már rá, hogy kéne egy templomos pont is a listába – vannak itt klasszak monumentálisban éppúgy, mint apróban, a szomszédos Szent István-bazilikától a csarodai fa harangtoronyig, és még egy szót sem szóltam egynémely csodás zsinagógákról vagy a zsámbéki romról –, ám aztán letettem róla, mert olyan nagyon igazi adu ász nem jutott az eszembe. Hát ha korábban látom a jáki templomot, akkor nem lett volna kérdés, hogy 10 pont legyen azon a listán, vagy 11.
Elképesztő hangulata és ereje van ennek a jákinak, nemhiába mondom mindig, hogy jó dolog, amikor az ember többnek szeretne látszani, mint valami ostoba pondró.
Ha még nem jártatok arra – egészen közel terül el Szombathelyhez, de ezt biztosan tudjátok –, akkor járjatok, határozottan állítom, hogy megéri.
