Egykori, mára elfeledett NB I-es futballisták, húsz vagy harminc éve nem hallott nevek jönnek szembe a Facebookon. Ugye, hogy benneteket is érdekelnek ők, és nemcsak engem?
Egykori, mára elfeledett NB I-es futballisták, húsz vagy harminc éve nem hallott nevek jönnek szembe a Facebookon. Ugye, hogy benneteket is érdekelnek ők, és nemcsak engem?
Régen a fociszurkolók életét a konstans információhiány irányította, ma viszont már kicsit túl sokat is tudunk a játékosokról. Sőt, a legtöbbjükről a Twitterjük alapján hamar kiderül, hogy az is elég – ahogy a Vice megfogalmazta: "Nehéz hősként tekinteni valakire, aki az egész életét számítógépes játékokkal tölti és Lucozade-ot iszik".
Gyerekként, amikor még az egészségesnél nagyobb mértékben érdekelt a magyar foci, jóval kevesebbet tudtam a futballistákról, kivéve, ha nem tartoztak a legnagyobb sztárok közé. Néha írt róluk a Népsport, olt esetleg egy portré a Labdarúgásban vagy a Képes Sportban, és ennyi. Aztán aki nem töltött be edzőként vagy vezetőként fontos szerepet később, az el is tűnt.
Viszont most, a Facebook korában egyre kevésbé lehet eltűnni: nem is tudom, hogyan keveredtem egyszer oda valamelyik volt magyar focista profiljára, de később egyre több került elém, az ismerősökön keresztül meg lehetett őket találni. Végül egy tizenhatos keretre valót össze is gyűjtöttem belőlük – régen, amikor még minden jobb volt, csak tizenhat játékost lehetett nevezni egy meccsre.
Katzirz Béla
Katzirz doktor egyértelműen a legnagyobb király: a válogatott kapujáig jutott Pécsről (ez akkoriban nagy szó volt), kint volt a '82-es vébén, aztán Lisszabonba szerződött, egy valódi nagycsapathoz, a Sportinghoz. Közben elvégezte a jogi egyetemet, azóta ügyvédi irodát működtet, de mint a fenti kép mutatja, gyakran visszajár Portugáliába.
Hlagyvik Gábor
A Verebes-féle kétszeres bajnok Rába ETO középhátvédje volt. A beceneve – Latabár Kálmánhoz való állítólagos hasonlósága okán – Latyi, ma viszont már kétlem, hogy bárkinek is az eszébe jutna róla a komikus. Érdekesség: a hat NB I-es góljából hármat egy meccsen szerzett, a Békéscsaba ellen, 1986-ban.
Szeibert György
A Volán, az MTK és a Fradi egykori nagyszerű középpályása, Szeibert György beceneve Tojás – ha a képre nézünk, nem nagyon kell magyarázat ehhez. Szeibert visszavonulása után eltűnt a futballtérképről, egy pár évvel ezelőtti cikk azt írta, egy autógumi-műhelyben helyezkedett el, a Facebook szerint most a XIII. kerületi Egészségügyi Szolgálatnál dolgozik.
Bognár Zoltán
A Haladás nyolcszoros válogatott védője később a Honvédban és az MTK-ban is játszott, mindenki Bicskei Bertalan kedvenceként könyvelte el, másnál csak egyszer lett válogatott (lőtt egy nagy gólt Svájcnak). Visszavonulása után rövid ideig edzősködött Celldömölkön, egyébként a MÁV Gépészet Zrt-nél dolgozik.
Bácsi Sándor
A súly- és viselkedési problémákkal küzdő újpesti csatártehetségről nemrég megírták az újságok, hogy nehéz éveken van túl: heroinfüggő volt, majd kábítószer-terjesztés miatt ült nyolc hónapot, azóta szakácsként dolgozik, a focival csak szurkolóként tartja a kapcsolatot. A Facebookon nagyon is követi az eseményeket, osztja a Fradit rendesen.
Steidl Sándor
Az egykori technikás újpesti középpályás beceneve Pacal volt, és bár a focitól eltávolodott, a profilkép alapján hatalmas király. Rövid ideig edzősködött mai lakóhelyén, Vácon, de aztán inkább a civil életben próbált szerencsét, ahogy ezt a focisták mondani szokták.
Szabadi László
Az egykori Fradi-, majd Vasas-csatárról talán nem is kellene mást mondani, mint hogy a beceneve Csávó volt. Ahogy Almaváry-Babáry egyszer megemlékezett róla: "Csávó amúgy nagy vagány volt, ilyen klasszik link, italos, diszkós arc. Egy kis somogyi faluból, Csokonyavisontáról került a fővárosba, csatár lett a Fradiban, hát el lehet képzelni, kicsit elkapta a gépszíj." Később a Vasasnál válogatott lett, most a bajorországi Donaustaufban él, a regensburgi BMW-gyárban dolgozik.
Péter Zoltán
Ő volt az egyetlen zalai labdarúgó, aki világbajnokságon szerepelt, Irapuatóban ő is ott szédelgett a szovjetek ellen. Itthon csak a ZTE-ben játszott, pedig a korszak legjobb balhátvédje volt az NB I-ben. A karrierje csúcspontja talán az NSZK elleni győztes gól volt Hamburgban. A visszavonulása után másodedzőségig vitte a ZTE-nél, később női csapatoknál is dolgozott, de szomorúan olvasom, hogy szívinfarktuson és csípőprotézis-beültetésen is túlesett, leszázalékolták. Szerencse, hogy a friss, törökországi nyaralást megörökítő kép alapján azért jól van.
Keresztúri András
Az egykori Fradi-, MTK-, Parmalat- és még számos csapat játékosa tényleg alig változott valamit húsz év alatt, de a Facebook tanúsága szerint ma is akkora tréfamester, mint amilyen régen volt. (Igen, a Vasas egykori Claude-jával évődik itt.) Keresztúriról még egy olyan sztori is járja, hogy húsz éve, amikor Verebes József másodszor volt kapitány, Ausztriában úgy viccelte meg a Mágust, hogy egy óvatlan pillanatban bekapcsolta a szállodai szobában a fizetős pornócsatornát, de elnémította, a képernyőt is a legsötétebbre állította, így aztán órákig ment az adás. El lehet képzelni, mekkora nevetés volt, amikor távozáskor hozták Verebesnek a számlát.
Meksz Gyula
Bár a Kaposvárban csatárként kezdte, később a Siófokban leginkább a védőmunkájáról, pontosabban a kemény (nem egy esetben durva) belépőiről lett híres, főleg ez jut eszébe róla sok mindenkinek ma is. Meksz még a negyvenen felül sem adta fel, a Kaposmérő játékos-edzőjeként aktív most is, szükségből a kapuba is beállt, és olyan igazi edzősen nyilatkozik, például azt, hogy "a nehéz sorsolás és az új igazolások miatt kellett idő a csapat összecsiszolódásához."
Miovecz Zoltán
Érdekesség: a kaposvári Meksz, Miovecz csatárkettős mindkét tagja egy sorral hátrébb húzódott, amint másik csapatba került. Miovecz Újpesten már középpályásként nyert bajnoki címet, majd később ugyanezt tette Vácon. Ahhoz képest, hogy milyen sikeres játékos volt, hamar eltűnt a köztudatból: edzőként a Rákóczi második csapatáig jutott, mellette pedig a fogyatékosokat segítő Kolping Támogató Szolgálatnál dolgozik.
Emmer László
Az egykori remek középpályás nem változott sokat ahhoz képest, hogy negyedszázada nem láttam már. Pályafutása nagy részét a Tatabányában húzta le, de igazán a Videotonban bontakozott ki, harminc fölött lett igazi kulcsember Kaszás Gábor fiatalokra épülő, nagyszerű csapatában. A Mai Nap (emlékszik erre az újságra még valaki?) osztályzatai alapján Emu (!) az év játékosa is volt az NB I-ben egyszer. Annyit tudtam kideríteni róla, hogy jelenleg Hágában él, és az ugyancsak Emmer László nevű neves fotós nem a fia.
Schrőter Béla
A Haladás volt középpályásáról leginkább az maradt meg bennem, hogy a beceneve Csula volt, most meg azt látom, hogy fiatalon edzője az új Nyilasit látta benne. Ehelyett végül egy jó kis NB I-es játékos lett belőle. Viszont ma olyannyira kitűnő erőnlétnek örvend, hogy nagy triatlonos lett belőle, és az idei Vasi Vasember versenyt is végigcsinálta.
Nyúl István
A Volán és a Vasas egykori csatáráról a többségnek általában Vass István Zoltán egykori rádióközvetítése jut az eszébe ("Kakas, Farkas, Nyúl, itt az egész állatkert?" – vagy valami hasonló), pedig nem volt rossz játékos, de mint azt megtudtam most, pánikbetegsége nagyban hátráltatta. Nyúllal készült tavaly erről egy interjú a Nemzeti Sportban, de ez nincs fent a neten, viszont a Facebookon rendkívül aktív, elsősorban rockzenei és közéleti témában posztol, napjában több tucatszor is.
Marton Róbert
A Haladás nagy munkabírású középpályásáról egyszer azt írta a megboldogult Labdarúgás c. képes havilap, hogy a csapattársai Hrubeschnek becézik, a német futballistához való hasonlósága okán. Azóta eltelt harminc év, és mindenki eldöntheti maga, áll-e még az összehasonlítás. Marton maradt a Haladás kötelékében, az utánpótláscsapat edzőjeként dolgozik, és tavaly március 15-én húsz órát várakozott játékosaival a behavazott M1-esen.
Páli Attila
A nyolcvanas évek közepén a ZTE-nek jó kis csapata volt, kétszer is alig maradt le a dobogóról. Akkor tűnt fel egy fiatal, gyors csatár, Páli, aki nagy tehetségnek indult, lőtt például Újpesten egy ilyen szólógólt. Aztán valahogy ő sem futott be igazán nagy karriert, sőt, elég hamar elkallódott, viszont a kép alapján feltételezhetjük, hogy tud élni. Kell ennél több? Ha minden igaz, Hévízen edzősködött egy időben.