Az eddigi legrészletesebb felvételt készítette el egy nemzetközi kutatócsoport összeütköző galaxisokról. A kataklizmára akkor került sor, amikor a 13,7 milliárd éves világegyetem feleennyi idős volt. A kutatásokról a phys.org-on olvasható egy alapos-képes szöveg.
A nemzetközi kutatócsoport a Herschel Atlas átfogó asztrofizikai adatgyűjtő program keretében, több földi telepítésű, illetve űrteleszkóp segítségével fedezte fel a H-Atlas J142935.3-002836 katalógusjelű objektumot.
Ezeket az eszközöket alkalmazták:
- a chilei Atacama sivatagban működő rádiótávcső-rendszer
- az ALMA és az új-mexikói Karl G. Jansky Nagyon Nagy Antennarendszer felvételei
- a Hawaii-szigeteken lévő Keck Obszervatórium adatai
- a Herschel- és a Hubble űrteleszkóp által készített képek
A korai univerzumban lejátszódó kozmikus karambol részleteinek minden korábbinál pontosabb feltérképezését segítette az úgynevezett gravitációs lencsézés módszere is – olvasható a phys.org-on. "A csillagászok lehetőségét gyakran behatárolja a távcsövek felbontóképessége, ugyanakkor néha előfordul, hogy a világegyetem siet a segítségünkre, kozmikus lencsékkel megkönnyítve a kutatásainkat" – magyarázta Hugo Messias, a tanulmány vezető szerzője, a Lisszaboni Egyetem Csillagászati és Asztrofizikai Intézetének kutatója.
A gravitációs lencsézés lehetőségét Albert Einstein jósolta meg az 1930-as években, de csak négy évtizeddel később sikerült először megfigyelni a jelenséget. "A kozmikus lencséket a galaxisokhoz, galaxishalmazokhoz hasonlatos nagy struktúrák alkotják. Amennyiben két csillagváros az égbolton azonos látóirányba esik, a közelebbi galaxis gravitációs tere ív alakú foltokká, vagy akár komplett gyűrűvé torzítja a távolabbi objektum képét" – fogalmazott a kutató, hozzátéve, a távolabbi galaxis látszólagos fényessége akár a 30-szorosára is nőhet, megkönnyítve vizsgálatokat.
Hugo Messias közlése szerint különböző teleszkópok segítségével más és más részleteket figyelhettek meg. Az ALMA révén szénmonoxid nyomait fedezték fel, aminek köszönhetően a galaxisokban zajló csillagképződési folyamatokat tanulmányozhatták. Ugyancsak ennek az eszköznek a segítségével mérték fel a távolabbi objektumból kiszakadó anyagáramlás mértékét, és számították ki, hogy a galaktikus karambol révén évente sok száz csillag születik.
A két összeolvadó csillagvárosból álló rendszer nagyon hasonlít a Földhöz sokkal közelebb lévő objektumhoz, a Holló (Corvus) csillagképben lévő Csáp-galaxisokhoz. Ám míg a Csáp-galaxisrendszer évente néhány tucat naptömegnyi csillagot termel, a H-ATLAS J142935.3-002836 sokkal termékenyebb, a kutatócsoport számításai szerint évente a Nap tömegét 400-szor meghaladó mennyiségű gázt és port biztosít új csillagok előállítására.
Őrület, mi? Viszont az történt még ezzel kapcsolatban, hogy a kutató neve az MTI hírében – a szöveget nagyon apró változtatásokkal onnan vettem át – úgy szerepelt, hogy Hugo Messiasof. Emiatt is arra kezdtem gyanakodnim, hogy az egész egy különös csillagászati médiahekk – 6-7 milliárd éves események esetében honnan lehet az ilyesmit tudni, nem igaz? –, de aztán utánanéztem, és kiderült, hogy Hugo Messias néven valóban létezni látszik a portugál kutató. Aki persze -of nélkül is érdekes természetesen.
Na mindegy, így is, úgy is porszemek vagyunk, én meg fel sem bírom fogni ezeket.