A Népszabadságban írt publit a témáról, aznap sajnos nem vettem észre, tegnap meg kicsit már mulyaságnak tűnt volna szemlézni. Hogy most mégis előveszem, az azért van, mert a nyomtatott HVG-ben az online HVG szerint fejlemények kerültek elő, és OV társadalmi kapcsolat volt.
Mindenképp olvassátok el a legtökösebb magyar rendszerváltók egyikének cikkét teljes egészében – ha érdekel benneteket a téma –, de egy-két részletet azért kiragadok. A lényeg, hogy az Orbán-sztori már a rendszerváltás táján előkerült, és van is magyarázat arra, hogy miért:
A történet egyébként, ahogy az 1990 januárjában elmondottakra visszaemlékszem, a következő volt. Orbánt, az akkori idők gyakorlatának megfelelően, miután felvették az egyetemre, behívták katonának: szolgálati idejének nagyobbik részét az egyetem megkezdése előtt kellett teljesítenie. Ekkor hívatta magához az állambiztonsági szervezet tisztje: többször beszélgetett vele, úgynevezett társadalmi kapcsolatként kezelték. Az egyetem elvégzése után a Fidesz-vezetőként már országosan ismert Orbánt ismét behívták katonának. Az állambiztonsági tiszt megint felkereste, ekkor azonban Orbán mindenfajta kapcsolatot elutasított.
Hogy egy sorkatona ne legyen hajlandó szóba állni az állambiztonsági szolgálat katonai szerve – a III/IV Csoportfőnökség – tisztjével, akitől a csapatparancsnokok is rettegtek, még 1989-ben is rendkívüli esemény volt, állította az informátorom, ezért terjedt el széltében-hosszában az állambiztonsági szervezeten belül.
A társadalmi kapcsolatokkal kapcsolatban ez is roppant fontos:
Az állambiztonsági szervezet rengeteg embert keresett meg, kit a munkahelyén, kit eszpresszókba invitálva. A megkeresettek a valóságos nevükön szerepelnek az iratokban, hisz fedőnevet csak a folyamatos együttműködést vállaló hálózati személyek kaptak, és többnyire társadalmi kapcsolatként jelölik meg őket. Azt azonban, hogy miképpen válaszoltak az állambiztonsági tiszt kérdéseire, akkor sem tudhatjuk biztosan, ha a beszélgetésről készült feljegyzés netán fennmaradt. A tiszt ugyanis a maga észjárása szerint, a maga nyelvére fordította le a hallottakat. Akit valaha kihallgatott már a rendőrség, az tudja, milyen távol áll a jegyzőkönyv szövege attól, amit a kihallgatott elmondott, és milyen nehéz bármiféle helyesbítést elérni. A társadalmi kapcsolat esetében a feljegyzést az információt adó nem is látja, az állambiztonsági tiszt tehát úgy fogalmaz, ahogy szellemi képességeiből és íráskészségéből telik.
Újnóvumok-e az újnóvumok:
A Belügyminisztérium III/IV-es Csoportfőnöksége, azaz a katonai elhárítás tisztje, az előírásoknak megfelelően, először javaslatot tett „társadalmi kapcsolat létesítésére" a jogásznak készülő sorkatonával, majd az ezt követő priorálás után jelentette, hogy a kapcsolat 1981. október 20-án létrejött. Célja a „államellenes és a határkörünkbe utalt más bűncselekmények, valamint a KISZ-t károsan befolyásoló jelenségek felderítése". Ugyanebből az iratból derül ki, a kapcsolat 1982. augusztus 1-én megszűnt, minthogy a katona leszerelt.
Simicska hitelességéről:
Simicska Lajos, bármekkora szenzációt csinál is belőle a sajtó, semmi olyat nem mond, ami 2012-ben ne lett volna ismert és dokumentált. Az sem szenzáció, hogy Orbán szólt Simicskának, hogy jelentenie kell róla: ezt sokan megtették, besúgó és besúgott meg is beszélték, mi legyen a jelentésben. Van azonban a gazdasági masztadonnak egy kijelentése, amely kétségessé teszi szavai hitelességét. „Úgy tudom, semmi sincs rólam. Ez csupán azért furcsa, mert saját szememmel láttam az aktát 22 évesen". Simicska 1960-ban született, huszonkét éves 1982-ben volt. Az állambiztonsági aktáknak még a létezése is államtitoknak minősült, hiszen az egész állambiztonsági szolgálat elrejtőzött a rendőrség háta mögött. Kevéssé valószínű, hogy bárki, aki a kezébe foghatott egy állambiztonsági aktát, kockáztatta volna, hogy éppen a célszemélynek mutassa meg.
Végül még egy részlet a szolgálatok Orbán-ügyi pofára eséséről, 1989-ből, a második megkeresés kudarcáról:
De ha az egész csak legenda, mi késztette az állambiztonság vezetőket, hogy kitalálják vagy hírleljék a történetet, amely az ő pofára esésükről szól? Egyetlen magyarázat kínálkozik. Még 1989-ben sem bírták felfogni, hogy egy baka kerek perec nemet mondjon a rettegett katonai elhárítás tisztjének. Amikor pedig megtörtént, akkora volt a megdöbbenés, hogy képtelenek voltak hallgatni róla.
Kb. ennyi. Meg lehet pörgetni ezt a sztorit százszor még, sokakkal el is lehet hitetni, hogy besúgó volt Orbán Viktor – mondjuk hogy pont az a Vadai Ágnes ad ki közleményt Besúgóból antikommunista címmel, akinek a kezdeményezésére 2012-ben minden ide vonatkozó papírt összeszedtek, eléggé visszatetsző –, de sokkal közelebb semmilyen igazsághoz nem kerülünk vele. Ráadásul Orbán sem lesz rövidebb ideig miniszterelnök ettől – jobb és szinpatikusabb sem –, és Vlagyimir Vlagyimirovics sem fog segíteni az állítólagos mágnesszalagokkal.
De még egyszer mondom: olvassátok csak el a Kőszeg-szöveget tényleg.