Az első részt még egy vasárnappal korábban teljes egészében megnéztem a Dunán, és voltak pillanatok, amikor nem is szórakoztam rosszul. A másodikat viszont ott hagytam, ez van. r43lxo-0 kbIYZO js_post-content”>
Az első részt még egy vasárnappal korábban teljes egészében megnéztem a Dunán, és voltak pillanatok, amikor nem is szórakoztam rosszul. A másodikat viszont ott hagytam, ez van.
Arra gondoltam ugyanis – nem most, múltkor –, hogy érdekes lehet megfigyelni, milyen az új királyi televízió, amikor nem propagandázni és szerencsétlenkedni akar, hanem színvonalasan szórakoztatni, illetve egyszersmind feltámasztani egy szép hagyományt. A szép hagyomány alatt azt értem, hogy Kádár János idejében nemcsak Linda volt és Szomszédok, hanem pl. Abigél és Vivát, Benyovszky is, hisz akkor volt miből – anyagilag és tehetségileg is – tisztességes tévésorozatokat készíteni. Az utóbbi néhány évtizedben ezek elmaradtak, a kercsatornákon azért, mert nem éri meg, a köztévében azért, mert nem volt pénz. Pénz, az lett, mint tudjátok, sikerült is kihajigálni az ablakon egy csomót Kálomista Gábor és Jáksó László marhaságaira, Rudolf Pétert viszont velük szemben tehetséges embernek tartom. A nagy sikerű Üvegtigrist ugyan nem kedveltem – se az elsőt, se a folytatásait –, de színésznek pl. klassz a pasas.