Másfél évvel ezelőtt egyszer már megírtam a Pozsgay Imre-sztorimat

80 éves volt akkor az ember, aki soha nem volt kommunista, és mindenféle interjúk jelentek meg vele ebből az alkalomból, és fogadta Áder János is, és kiderült, hogy nemhogy a balos-liberális szubkultúrában, szélesebb körben sincs, akit jobban gyűlölnének a garnitúrából.

Mármint az exkommer garnitúrából. Őrületes pörgés indult akkor is – blogokban meg mikroblogokban –, pont úgy, mint ezen a mai napon, az egyébként tényleg egészen elképesztő indexes interjú után. Nekem meg esezmbe jutott a saját sztorim a 80-as évekből, és megírtam:

a mi emberünk, mondta róla fodó, nem olyan kommunista, mint a többiek, sokat tett a határon túli magyarságért is, velünk van. 1987 nyarán el is mentünk hozzá, a hazafias népfront elnöke vagy mije volt akkor, úgy emlékszem, a belgrád rakparton volt irodája. ide bukott a kulturális miniszteri székből, talán a mozgó világ-sztori után, de persze összemosódnak ma már a dolgok. hogy miről beszélgettünk abban a fél órában, fogalmam sincs, rendszerváltásról és népfelkelésről még aligha, csak majdnem, a lényeg, hogy kedves, barátságos ember volt. az mindenesetre világos lett akkor és a következő egy-két évben, hogy miért bírták a népiek, tényleg velük volt (naná, majd a grósz károly meg az aczél endre györgy), és tényleg fontos szerepe volt abban, hogy úgy zajlottak le a dolgok az mdf-rendszerváltás környékén, ahogy. arra azonban nem volt felkészülve egyik sem, mármint pozsgay és a népiek sem, hogy az idő hirtelen felgyorsul, és kurvára nem lesz szükség jó kommunistákra ahhoz, hogy minden megtörténjen. a négyigen úgy kinyírta pozsgayt egy pillanat alatt, mint a pinty. van ilyen. a megyeri dávid-interjú, az áder jános-fogadás meg a többi nagyjából arról szól, hogy még vannak, akik csak azért sem felejtik el, hogy ez a jóember akkor, konkrétan a nyolcvanas években, velük volt.

Kaptam is a pofámra, hogy minek mosdatom a vén kommancsot. Pedig hát eszem ágában sem volt. Ez csak egy ilyen régi dolog, nem is tudni már, pont így volt-e, vagy máshogy.

Mondjuk ha nem oda keveredik Pozsgay, ahova – bár nyilván csakis így történhetett, ahogy történt –, hanem európai értelemben vett demokratikus exemeszempés lett volna belőle is, mint a többiekből, akkor vélhetően kevesbé széles paletta undorodna tőle.

Egyébként tudjátok, miért durva szerintem ez az interjú nagyon? Mert egy teljesen szétesett-megzavarodott öregember beszél benne megdöbbentően elszállt-értelmetlen-felfoghatatlan elképesztőségeket, akinek fogalma sincsen már a valóságról. Se a múltról, se a jelenről. Nem sajnálatból mondom ezt sem, csak érdekes, hogy milyen rohadtul-durván múlik az idő. Amint az a kiváló fotókon is látszik mellesleg. Azaz korántsem mellesleg.

Ráadásul hirtelen megjelent a lelki szemeim előtt egy pillanatra a 81,5 éves Orbán Viktor, és nem tudok szabadulni a rémképtől. Remélem, ettől most benneteket is kitört a frász!

[Fotó: Huszti István/Index]