Hitlerként ábrázolják Orbán Viktort a címlapon. Olyan kínos, hogy az újságosnál borítóval lefelé fordítottam a lapot. A magyar sajtó valaha volt legfontosabb, legjobb és legokosabb produktuma butább és cikibb lett, mint egy ostoba kommentelő.
Hitlerként ábrázolják Orbán Viktort a címlapon. Olyan kínos, hogy az újságosnál borítóval lefelé fordítottam a lapot. A magyar sajtó valaha volt legfontosabb, legjobb és legokosabb produktuma butább és cikibb lett, mint egy ostoba kommentelő.
Szégyenbe hozott ország
Ez a cím szerepel a Magyar Narancs 2015. szeptember 10-i számának borítóján, nagyjából Orbán Viktor bal szájzugánál, sárgával szedve. Azért írom le ilyen aprólékosan, mert ez az utolsó MaNcs-szám, amit életemben vettem.
A cím pedig sokkal inkább úgy lenne pontos, hogy
Szégyenbe hozott olvasók
vagy
Szégyenbe hozott egykori szerzők
Ezt nem valami retorikai alakzatnak szánom. Amikor megvettem a lapot a Fény utcai piac oldalában lévő újságosboltban és az eladó odacsúsztatta elém, én pedig futólag rápillantottam, azt vettem észre, hogy teljesen automatikus mozdulattal megfordítom, mert állnak mögöttem a sorban. Pont úgy, mint amikor az Internet Bejövetele előtt pornóújságot vettem, és szégyelltem volna, ha a sorban mögöttem állók meglátják a Hans stilfoderszerű péniszét egy pezsgőspohárba tunkoló Ulrike fotóját. De ezt a szögesdrótból készült Hitler-bajszot viselő Orbán sokkal vállalhatalanabb, mint egy pezsgőbe tunkolt fasz.
Ezzel a címlappal nem is az a fő baj, hogy ízléstelen. Néha bárki lehet ízléstelen, a fejben szenzációsnak képzelt poén alkalmanként szarul sül el.
De ez a címlap majdnem mindent magába sűrít, ami miatt sokszor annyira nyomasztó hely Magyarország meg amiért olyan borzasztó manapság kommenteket olvasni, és abszolúte mindent megcsúfol és megtagad abból, amiért a Magyar Narancs megalakult.
Aki az elmúlt tíz-tizenöt évben ismerte csak meg, el sem tudja képzelni, hogy a Narancs milyen fontos lap a rendszerváltás utáni szabad magyar sajtó történetében. Hogy mennyire, arról például ebben a 2010.-es posztomban írtam.
Minden gonzónál, vicces kutyás cikknél és szellemes beszólásnál fontosabb volt az az attitüd, hogy hiába van markáns – liberális – világnézete, a Narancs felülemelkedik az áporodott, unalmas bal-jobb, náci-zsidó befeszülésen, no meg a pártos újságíráson, mert szabad és okos. Akik meg befeszülve átkozzák egymást, azon sosem lehetnek sem szabadok, sem okosak.
Ezt a pompás hozzáállást persze már egészen hamar feladta a lap, a legnagyobb, a szerkesztőség szétrobbanásával járó belső botrány például egy SZDSZ-ről szóló cikksorozat miatt robbant ki, amikor a lapvezetés már akkora elkötelezett szadis lett, mint egy ház. De a cikksorozat akkor azért még megjelenhetett. A szabadságtól és okosságtól is egészen hamar sikerült megszabadulni, így a lap, amire egykor olyan ámulattal gondoltam, mint Ottlik Géza a Nyugatra, és majdnem elájultam, hogy a szerzője lehettem, Gyurcsány Ferenc utolsó csatlósa és önkéntes seggnyalója lett, hogy a 2010-es választások előtt vezércikkben buzdítson az MSZP-re való szavazásra. Ekkoriban már lényegében nem olvastam és ennek megfelelően igen-igen ritkán vettem meg a MaNcsot.
Ami ekkor már rég nem volt meghatározó vagy stílusteremtő, hanem a fénykorához képest inkább önmaga paródiája. De mégis egy értelmezhető lap.
Ez az értelmezhető lapság szűnt meg ma az Orbán mint Hitler-es borítóval. Ami után a vezércikk elején egyébként úgy elmebetegezik-leépültezik a miniszterelnököt, mint a Hírháttér Multimédia a legszebb napjaiban.
Az egész menekültválság eddig legkellemetlenebb következménye, hogy az ember hiszterobalos és hiszterofideszes ismerősei teljesen begerjedtek. Az egyik fél tök természetesnek tartja, ha százezrek-milliók özönlenek be Európába csak úgy lendületből, és lenáciznak mindenkit, aki nem örül ennek hangosan, az utóbbiak vallásháborús hangulatban szítanak gyűlöletet a muzulmánok és a nálunk sötétebb bőrűek ellen és undorító sejtetésekkel Tudjukkik által szándékosan szevezett népvándorlásról delirálnak. Csak úgy röpködnek az “ezek nem emberek”-ezések, mindkét oldalról, egymásra értve. Na de ezek legalább ismerősök, haverok, barátok, kommentelők, facebookozók. És még tőlük is elviselhetetlen ez a rettenetes köpködés. Na de a Magyar Narancs például azért lenne újság, hogy okosabb legyen, mint a legseggfejebb kommentelője. De Orbánt elmebetegezve nácizni, amiért mást gondol a bevándorlókról, mint ők, az a legrosszabb trolltempó.
Itt a Cinken szélsőségesen liberális a kommentmoderálás, de a Magyar Narancs nevű felhasználót egy ilyen hitlerezés után úgy dobnám ki, hogy azt se tudná kimondani, hogy “nác”. És pontosan ennek a való életbeli megfelelőjét fogom velük tenni mostantól. Ha elborult agyú seggfejek nácizását akarom olvasgatni, ingyen megkapom kommentben máshol, és nem leszek tőle tök szomorú sem.
Hogy világos legyen: nem leckéztetni akarom én a MaNcsot a nemvásárlással, és nem is tiltakozom ezzel semmi ellen, fel sem vagyok háborodva, egyszerűen borzasztó unalmasnak tartom, hogy itt is ez megy.
Csak azt nem értem, ha már nácizták és elmebetegezték, miért nem cigányozták is le Orsós Adolfot.
De tudom is már.
Talán meghagyták a lehetőséget a Kurucinfó nevű testvérlapnak.