A gombfoci/szektorlabda magyar találmány! Sőt HUNGARIKUM! Pillantás a történetébe is!
A címben felvetett kérdésre pedig a válasz: igen!
A gombfociról:
Jelenlegi adataink szerint nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a gombfoci magyar találmány. Már az 1910-es évekbõl is vannak információink arról, hogy Magyarországon gombfociztak! Egy 25 évvel ezelõtt kiadott regény írója szerint 1911-ben már nagy gombfoci élet volt Budapesten. Néhány évvel ezelõtt pedig sikerült felkutatni egy igen idõs bácsit, aki a bátyja 1918-ban vont be egy baráti társaságba, ahol õ már játszott. Nevezzük is nevén a társaságot: ez volt a Szektor Klub. Ez a társaság egyébként többet jelent számunkra egy régi baráti körnél. Õk alkották meg a késõbb Magyarországon, majd világszerte elfogadott játékszabály legfontosabb elemét a passzolási szabályt, amit szektor szabálynak neveztek el.
A http://gombfoci.hu/ a hazai és nemzetközi szövetség híreibe biztosít bepillantást, a fenti idézet is onnan ered. Sok helyen utalnak Brazilia fontos szerepére, ebben az asztali sportban is.
Pedig a kezdet nem volt egyszerű! Hol voltak, az előre gyártott, fényképes “gombok”, fröccsöntött kapuk, esztergált labdák? Még az ötvenes években is a szüleink télikabátjai és teljes ruhazátuk voltak az áldozatai a csapatépítésnek. Néha még a vendégségeink során is -ollókezű edwardként – körülnéztünk vendéglátóink gardrobe-jában. Egy jó – többemeletes kapus – 4-5 különféle méretű gombból készült. A gombokat, a gomblyukakon keresztül erőltetett gyufaszálakkal erősítettük össze és kétkomponensű epoxigyanta hiányában, szurokkal kellett összeragasztanunk. Késöbb jelentek csak meg a fényképes csapatok. A képen: a régi Vasas, a Liverpool, a Juventus és az MTK csapatai. Ezeket a csapatokat a Vaterán még ma is megvásárohatjátok. Eleinte a hüvelykujj és a mutatóujj összeillesztett körme volt a pöckölő, csak késöbb tértek át a a mai müanyag pöckölökre, de addig is egy fordított fésű is megtette. Az igazi gombozó, még ma is a köröm technikát alkalmazza. Lásd analógiaként Federer egykezes fonákja.
Talán az első támpontot Soós András – aki a Ludas Matyi munkatársa is volt – 1964-ben megjelent, Gombfutball című könyve nyújtotta. Ez a könyv volt a Bibliánk!
A magyarországi gombfociéletet egy ideiglenes intézőbizottság az 1960-as évektől már versenyszerűen szervezte, s fokozatosan elterjedtek a műanyagokból készült „gombutánzat” játékosok. 1964-ben megjelent az első nyomtatott szabálykönyv is (SOÓS András: Gombfutball). A hivatalos elismertség éve 1989; az országszerte működő klubok megalakították a Magyar Asztali Labdarúgó Sportszövetséget, melyet a bíróság is bejegyzett, s ezzel a gombfoci, mint asztali labdarúgás hivatalosan is sporttevékenységnek minősült. Magyarországon tehát új sportág született: a gombfoci, melyet a magyarok adtak a világnak! A kivándorolt magyarok ugyanis új hazájukban is meghonosították, elterjesztették a gombfocit. Más népek is megbarátkoztak ezzel a szellemi-ügyességi sporttal, s ma már a világ sok országában játsszák. Innen.
De hol volt akkor még videó felvétel a gombfociról?
A “Hollandia-Svédország”meccs:
Hol voltak a gombfoci szabályai PDF-ben?
Eleinte, nemcsak körömmel, hanem a ma már kötelező szektorszabály nélkül játszottunk. Sőt az igazi nagypálya nem a konyhaasztal – ma már gondosan festett, vonalazott falemez pálya -, hanem a “fűves” perzsaszőnyeg volt, a labda pedig acélgólyó! A félidőben térfelet kellett cserélni a szövés száliránya miatt. Ha hiszitek, ha nem, ez négykézláb folytatott játék mellékhatásaként, a térdeken ronda bőrelváltozások keletkeztek!
A politika még ebben a sportágban is megjelent. Föld S. Péternek, a Nol.hu újságírójának volt egy olyan, 1961-ben Magyarországon kiadott Real Madrid gombcsapata, ahol a kezdő 11-ben, a disszidens Puskás Öcsink helyett, egy ismeretlen arc szerepelt, Marsall névvel! Érdemes a cikkét elolvasni, gyönyörűen visszaköszön a gombfoci múltja!
A gombcsapatokat trafikokban árulták, és a jobb csapatokért, nem ártott a trafikosnéni/bácsi-val jó kapcsolatot tartani.
Mennyivel nagyobb ma már a választék is:
Nemcsak itthon, hanem külföldön is egyre több remek versenyt rendeznek:
Végül egy igaz történet M.Sz. barátunkról, aki mindannyiunkat szétvert az asztalon, esélyünk sem volt ellene. Ezt még valahogy elviseltük, de a fölényes, gúnyos viselkedése nagyon bántott mindannyiunkat. De nem is hagytuk magunkat! Nevelő célzattal, a Gombszövetség nevében felhívattuk egy hölgyismerősünkkel, hogy a párizsi Gombfoci EB-re beválogatták őt és csapatát a magyar válogatottba. Ehhez csak egy feltételt kellett teljesitenie, a “játákosairól” egyenként igazolványképet kellett készíttetnie. A “Gombszövetség” tájékoztatta, hogy a Szent Isván körúti Mosoly Albuma-ban előre kifizették a fotózás költségeit.
Innen már a történetet az ő elmondásából ismerjük. Miután belépett a Mosoly Albuma üzletbe, bemutatkozott és elmondta, hogy a:
– A csapatomat, a fiúkat hoztam lefotózni, a megbeszélés szerint.
Miután fogalmuk sem volt, miről van szó, megkérdezték:
– És hol vannak a fiúk?
-Hát itt a csapatszállító buszban. És elővette a táskájából, egy törülközőbe gondosan betekerve, a nagymamája századfordulós cukros dobozában pihenő csapatát.
Sajnos innen már a jelenlévők arcát nem tudjuk megmutatni, és szerencsére rövid idő alatt tisztázódott az esemény. Nem került sor a mentők kihívására sem. De a barátunk hetekig nem állt szóba velünk. Ma már talán elismerem, hogy egy kicsit jogosan!